Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében
Felvett áru Kereskedők. Egy-egy vállal- 500 Ft-on fe- Közös vállalKcrcskedö- értéke ill. adósságok kozásraeső lüli adósságok kozások. ill. rétegek Ft % száma átl.-érték száma % consocietások száma % Szlovák 318 • 0.2 1 Főnemesi vásárló 579 0.3 2 Összesen: 195 162 100.0 187 1 1044 124 66.8 95 50,8 Az egy-egy vállalkozásra elő átlagérték 1044 forint, azaz nagybani kereskedelemről, a távolsági és a kiskereskedelem sajátos kombinációjáról, hiszen e két legkisebb összeg 20,3 és 120,30, a két legnagyobb pedig 5712,44 és 8518,30 forintra rúg. Az örmény és zsidó kereskedők voltak az átlagok alapján a nagyobb vállalkozók, a görög státusúak és a magyarok közt már nagy rétegződés tapasztalható. Az 500 forinton felüli adósságok száma is komoly választóvonalat jelent, s itt is az előbbi tendencia mutatható ki. A németeknél a céhes keretek meglehetősen korlátozták a kereskedelem volumenét, a harmincnégy német kereskedőből mindössze tizenöten forgalmaztak 500 forinton felül. A „görög", zsidó és örmény kereskedőkre inkább a társulás, a magyarokra és a németekre viszont az egyéni vállalkozás volt a jellemzőbb, területi elhelyezkedésük pedig többnyire már kialakult kereskedelmi központokhoz kötődött. A felvevőpiac legfontosabb útvonala a Duna mentén húzódott, Pozsonytól Újvidékig olyan sűrűsödési pontokkal, amelyek jól jelzik a gazdaságban végbement lassú változásokat. A kelet-nyugati kereskedelem tengelyén két agglomerációs régió tűnik fci, az egyik az Esztergomtól Pestig, a másik pedig délen az Újvidéktől Zimonyig terjedő szakasz. Az előbbi a magyarországi kereskedelem fő góca, egy délnyugat felé irányuló szárnynyal egész Veszprémig, amely a régi észak-déli, Itáliától Lengyelországba vezető út mentén alakult ki. Nagyon érdekes, hogy a Balaton vonalától délre a linzi áruk forgalomba hozatala nem mutatható ki, ami nyilvánvalóan összefügg a Dél-Dunántúlon a török idők után kialakult nagybirtokrendszerrel. 20 A megszakadt észak-déli irány Pestről kezdve folyamatos, GödöllöGyöngyös-Eger-Miskolc, majd a Tokaj környéki városok, végül pedig Kassa-Eperjes és a Szepesség az áruk lerakodó helyei. Tokajnál találkozunk egy újabb sűrűsödési ponttal, amelynek déli peremén Debrecen fekszik, majd a Hajdúvárosok, északi részén pedig a tokaji bortermelő kisvárosok egész Sátoraljaújhelyig. Erdélyben Brassót és Szamosújvárt
