Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)
Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében
a gyár átszervezése - szakembereket vontak be a vezetésbe, tehát a termelési tapasztalatokat helyezték előtérbe - strukturális váltakozás azonban mégsem következett be. A kincstár 1798-ig próbálkozott az üzem eladásával, ismét sikertelenül. Szerencsére az 1796-tól folyamatosan kibocsátott papírpénz lassú inflációs hatásával ösztönzőleg hatott a nagy vállalkozásokra, a szakadatlan háborúk, majd a kontinentális zárlat pedig lényegesen növelte a keresletet; egész Bosznia linzi posztóból készült fezben járt. A magyar piacon különösen keresett volt Zeug, a karosia, a koronarása. a különféle bársonyneműk és posztók. A fabrika sok termékét a vetélytárs gácsi posztógyár is előállította. A nyomott flanel, chalon, gros de carole, Struck, camelotte, bárkány, szatén, etamine, serge de Nime, Roma és Naples Gácsott is kedvelt árucikknek számított. A két manufaktúra árait összehasonlítva 1773-ban a gácsi árak 18, a linziek nyolc esetben bizonyultak olcsóbbnak, kétszer pedig azonos volt az árszint. A szubjektív és a piaci megítélés szempontjából lényeges eltérések lehettek a két manufaktúra termékei között, hiszen a nagy termelési és kereskedelmi hálózattal rendelkező linzi vállalkozás feltétlenül fölényben volt. Az 1778-as jászberényi vásáron például 1700 rőf linzi posztó talált gazdára, míg a hazai gyártmányokból csak 467 rőf kelt el. A gyár magyarországi jól kiépített kereskedelmi hálózatát dicséri, hogy 1784-ben az újvidéki kereskedők a mosoni fabrika lerakata elleni tiltakozásuk során a linzi manufaktúra kárára hivatkoztak. 15 A forgalom és a piac megszilárdítását nehezítette, hogy a kereskedőnek a termelő hitelezett, hiszen a keresletet meghaladó áruválasztékkal jelentkezett, ráadásul késztermékeit saját üzletben, az 1787. augusztus hó 20-i rendeletig a fogyasztónak közvetlenül nem adhatta ei. A linzi manufaktúra adminisztratív központjának - a főigazgatóságnak, amely a nagy kincstári manufaktúrák munkáját irányította - főnöke Karl Sorgenthal volt, aki nemcsak megbízható hivatalnok volt, hanem finom ízlésű vállalkozó is; vezetése alatt dolgozták ki a bécsi porcelánmanufaktúrában az óaranyozás technikáját, s a többszöri átszervezések után is a kilencvenes években rövid időre ellenőrt rendeltek mellé - a helyén maradt. Az általa irányított igazgatóság tevékenységében a kereskedelmi levelezés és a pénzügyi adminisztráció dominált, de rendszeresen részt vettek az örökös tartományok nagy éves vásárain is. A napló (Journal), a főkönyv (Hauptbuch), továbbá az évenkénti mérleg, az adósságok periodikus kimutatása és a levelezés irattári rendje a legkényesebb ügyviteli igényeknek is megfelelt. A tartozásokról a szaldókönyv alapján másolatok készültek, melyekkel a visszafizetések elmaradása esetén a tartozást az eredeti kötelezvényekkel együtt igazolni tudták. 16
