Németh Györgyi - Veres László szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 1. Manufaktúratörténeti Konferencia Miskolc, 1989. október 16-17. (Miskolc, 1989)

Tamáska Péter: A linzi kincstári posztómanufaktúra termelési szervezete és magyarországi érdekeltségei a 18. század utolsó harmadában és a 19. század első évtizedében

Akárcsak Sorgenthal, Georg Lorenz Scheupach „első hivatalnok" is a hetvenes évektől képviselte a gyár ügyeit. A vezetőségben aláírási joggal vett részt az „első", „második" és „harmadik hivatalnok". A második hivatalnok töltötte be a pénztáros (Cassier). a harmadik az ellenőr (Contrelleur) szerepét. Érdekesség, hogy a Királyi Jogügyi Igazgatósághoz érkezett aktákon feltűnő 17 hivatalnok közül mindössze három. Lorney Marceau, Georg Delmos és Joseph La Casa voltak francia, illetve spanyol származásúak, a többiek mind németek. Ha meggondoljuk, hogy Sorgenthal évi jövedelme nagyjából hasonló volt a királyi jogügyi igazgatóéhoz (kb. háromezer forint), ez a gazdasági pálya épp elég vonzó lehetett mind a birodalmi, mind az osztrák-németek számára. A központi pénztár mellett működött az áruraktár, ahonnan az árukat vagy közvetlenül adták ki vagy árupostával (Warenpost) szállították ki elismervény fejében. Az áruhitelnek ez a formája módot adott a visszafizetési nehézségeknél részletfizetési szerződés kötésére. így érthető, hogy csak Magyarországon a gyár behajtatian adósságának évi átlagos növekedését három-négyezer forint körüli összegre becsülhetjük. Martin Schwartner szerint kereskedőink azért vásároltak szívesebben Bécsben hitelbe - szemben a fiumei készpénzfizetéssel történő áruvásárlással - mert ez a forma kedvező volt, hiszen az adóssal szemben nagyfokú türelmet és bizalmat tanúsított.

17 A fabrika a bécsi központ mellett több fiókot nyitott, így Brünnben, Grazban, Triesztben és Pesten is. Ezeket a központhoz hasonlóan szervezték, tehát az adminisztráción és a pénztáron kívül árukiadó raktárral is rendelkeztek. A pesti hivatalt megbízott kereskedők, faktorok látták el, akik a kamarai adminisztrációra és a Királyi Jogügyi Igazgatóságra támaszkodhattak. Az árubörze szerepét a nagy országos vásárok játszották, az áruk nagy tömegben való kiadása és a bevételek jó részének biztosítása ezek idején történt; ugyanitt a gyár megbízottjai nyersanyagés fonalvásárlással is foglalkoztak. A linzi fabrika számára - úgy tűnik - fontos volt a magyar piac. Magatartása megfelelt annak a hetvenes évektől érvényesülő osztrák gazdaságpolitikának, amelyben a magyar országrészeknek a hosszú távú felvevőpiac szerepét kellett betölteniük, annál is inkább, mert a kilencvenes évek elejétől a magyar manufaktúrák egy része megszűnt vagy stagnált. Ebben része volt a mezőgazdasági konjunktúrának is, hiszen a mezőgazdaságba fektetett tőke - kölcsönök formájában - s a mezőgazdasági termékekkel való kereskedés az iparénál biztosabb, 6 százalékos kamatot, illetve hasznot biztosított. A linzi árukat nagyrészt görög stá-