Veres János: A bükkábrányi 8 millió éves mocsárerdő (Múzeumi Mozaik 7. Miskolc, 2007)

potézist elvethetjük. A betemető homokréteg szemcséi gyengén vagy alig kopottak, felületük fényes. Ez arra utal, hogy az üledékanyag viszonylag kis távolságból érkezett és folyami eredetű. (A tengeri homok koptatóttsága kitűnő.) A kavicsréteg megjelenése az üledéket szállító folyóvízi közeg ugrásszerű energia emelkedését mutatja (jáger Viktor nyomán). A nagyobb kavicsokat is rétegekben átmozgató víz által kiváltott katasztrófa hátterében egy kisebb édesvízi folyó delta síkságában lerakódott nagy mennyiségű hordalék megjelenése állhat. Ebben az esetben számolhatunk egy korábbi folyó drasztikus irányváltoztatásával is, hiszen a vulkanikus mozgások nyomán pillanatok alatt záródhatott el egy-egy meglévő folyóág és kényszerült más mederbe. (A víz mozgatta kavicsrétegek elrendeződésében bizonyos szintű irányultságot is felfedezhetünk, mely egy hozzávetőlegesen észak—déli irányú eseménysort mutat a felső-miocénben. Tehát mindenképpen egy a Pannon-tenger és az északi partvidéke közötti kölcsönhatást kell a drasztikus eltemetődés hátterében keresnünk.) AZ ERDŐ VIZSGÁLATA A Természettudományi Múzeum paleobotanikusai, már az elküldött kép alapján választ adtak egyik alapvető kérdésünkre, nevezetesen mocsárciprus erdőre leltünk, a tudósok nyelvén tehát taxodium. Terepi munkánk során ennek a fajnak minden jegye bizonyítást nyert. Ez a növény napjainkban is őshonos olyan szubtrópusi vidékeken, mint Észak-Amerika floridai része, Tanzánia, Észak-India vagy éppen Ausztrália. Hazánkban arborétumokban nemesített fajai még mindig élnek. Élőhelye a többnyire évszakosán telített mocsár, azonban folyóhátakon és ártéri síkságokon is megél. A mocsárciprusok törzse 40—45 méter magasságot is elérheti. A három méteres átmérőt is elérő