Szörényi Gábor András: Tíz év várkutatása B.-A.-Z. megyében (Múzeumi Mozaik 6. Miskolc, 2006)

húzódik itt. A már kutatott keleti bástyát utólag emelték elé, ez jól látható a falelváláson. Érdekes, hogy a bástya szárnya alig 1 méterre ugrik ki a várfalból, azaz egy igen kis védmű lehetett. Az itt megfigyelt falszorosról kiderült, hogy azt a 15-16. század fordulóján teljesen feltöltötték főleg meszes építési hulladékkal, belőle jellegzetes kerámiaanyaggal. Sajnos nem ismert a falszoros kora újkori járószintje, ugyanis az magasabban lehetett a mai talajszintnél. A VIII. és IX. szelvényekben a II. szelvényben DNy-i irányba forduló belső fal helyét követtük, ugyanis a falat a 18. században teljesen elbányászták. (A déli várfalak hiányosságát esetleg magyarázhatja, hogy ezek voltak a várhegy alatt épülő kastélyhoz legközelebb, innen csak le kellett görgetni a hegyoldalról a köveket.) A IX. szelvényben egy igen mély, a riolittufába közel függőlegesre faragott helyiség bontásába kezdtünk, amely vastagon fel volt töltődve kora újkori szeméttel. Biztonsági okok miatt azonban 2 méter mélységben megálltunk. A mélysége és a sziklába faragott oldalfalai alapján esetleg egy pinceszerű helyiséggel számolhatunk, amelyet a vár utolsó periódusában, a 17. század második felében szemétgödörnek használtak. A belsővár ma is meglévő derékszögű falcsonkjáról a VII. szelvényben kiderült, hogy egy belső udvar sarkához tartozik. A nagy felületű szelvényben megtaláltuk a vele párhuzamosan futó szembeni falat. Ez az udvar, mint ahogyan azt már korábban is tapasztaltuk, csak 17. századi írókázott, mázas leletanyagot tarralmazott, továbbá viszonylag jelentős a török talpas táltöredékek száma is. Ezen belső udvar folyamatosan használt járószintje tehát a tufás szikla volt, amin csak az utolsó periódus szemétanyaga rakódhatott le. Mivel viszonylag sok török anyag van benne, ezért vélhetően a kuruc korban már nem volt használatban. A két kutatási idény eredményei alapján egy kettős, egymással párhuzamosan futó ovális falgyűrűvel övezett középkori belsővárra gondolhatunk. A kora újkor folyamán, vélhetően a tűzfegyverek elleni védelemre egy kisebb bástyával is megerősítették a vár keleti oldalát.