Veres László: Adalékok a tokaji bor palackozásának történetéhez (Múzeumi Mozaik 3. Miskolc, 2003)

A tárolórész általában egyharmada a teljes edény hosszának, a nyakrész hirtelen összeszűkülő, s az üveg jellegzetességét meghatározó. Gyakori 18. századi típusú tokaji borospalack a hengeres testű és rövid tölcsérszerű nyakkiképzésű üveg. A három üvegtípus mellett viszonylag korán megjelent és viszonylag gyakorinak számít egy negyedik üvegforma, amely hasáb testű és az edény hoszszának egyharmadát kitevő karcsú nyakrészszel ellátott (2. kép). Az utóbbi üvegtípus tárolórészének tetején rendszeresen megtalálhatók a pecsét formájú, az edények felületére ragasztott tulaj donjegyek, amelyek bizonyítják, hogy ezeket nagyobb szőlőbirtokosok számára készítették.

18 A hasáb testű üvegforma a 19. század elejétől állandósuló és napjainkig ismert tokaji borosüvegek elődjének tekinthető. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a palackforma a pincetokba való palackok összeszűkülésével keletkezett — vélhetően egy 2. kép. A pincetokba való palack összeszűkülésével keletkezett 18. századi palackforma 18 Vö. PapM., 1988. 647-654.