Veres László: Adalékok a tokaji bor palackozásának történetéhez (Múzeumi Mozaik 3. Miskolc, 2003)

az, hogy a 18. században elsősorban a pincetokba való palackokat használták bor tárolására és kisebb tételben történő bor szállítására. A borospalackok a 19. század elejétől váltak igazi tárolóeszközökké és a borkereskedelem fontos kellékeivé. A tokaji bor palackozásának történetében talán éppen az 1840-es évek számítanak mérföldkőnek, amikor az uradalmi hutában már 40 üvegkészítő formát találunk. A borospalack készítésének nélkülözhetetlen kelléke a sablon, amely lehetővé teszi az állandó forma, az állandó űrmérték érvényesítését, s nem is szólva arról, hogy biztosítja a gyorsabb termékelőállítást. Ugyanis a palackozás során fontos szempont az üvegek azonos mérete, mert nélküle a szállítás és az értékesítés komoly akadályokba ütközött volna. Tokaj-Hegyalján a 18. században még nem található az emlékanyagban állandósult forma. Különböző palackokat használtak. Lényegében a palackok 4 nagyobb csoportba sorakoztathatok (1. kép). '/. kép. 18. s^á^adi tokaji borospalack formák Ritkábban fordulnak elő a tejesüveghez hasonló borospalackok és a gömb testű tárolórésszel ellátott üvegek. Az előbbiek körte formájúak, gyakorlatilag a nyakrész a tárolórésszel szerves egységet képez, mivel csak fokozatosan szűkül össze. A gömb testű palackok középkori formát idéznek.