Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)
volt. 12 A 16. század előtt ismert és viszonylag elterjedt négy fő palacktípus közül kettő a Balkánon keresztül, hazánkon át jutott Európába: a „Golyvás palack" és a „kettős kónikus edény". Mindkét palacktípus egyedi előfordulásai ismertek Magyarországtól nyugatra. Tehát bizton állíthatjuk, hogy a Közel-Keletről és a korintoszi hutából a Balkánon át elterjedt palackformák nyugati határainkon túl nem nagyon bizonyultak keresettnek. Ezzel szemben a gömb testű palack és a kuttrolf nálunk volt inkább ritka, valószínűsíthető, hogy e palackformák kevésbé voltak nálunk elterjedtek. Velence a közhasználati eszközöknek számító palackok terén valószínűleg két irányba továbbította termékféleségeit. Magyarországra a golyvás és a kettős kónikus üvegek jutottak el közvetlen úton eredeti származási helyükről. Valószínűleg ezzel magyarázható a palack szavunk eredete, ugyanis a palack szó a magyar nyelvbe átkerült déli szláv plosky alakja. Megítélésem szerint a „kettős kónikus üvegekre" vonatkozott eredetileg. A flaska, fiaskó — ez utóbbi elnevezést napjainkban is gyakran használják — pedig a latin flasca, vagy fiasco átvétele, 13 s a hosszú nyakú, gömb testű üvegek megjelölésére szolgált. A négy fő palacktípus összefoglaló jellemzőjeként a hengeres vagy gömbszerú tárolórész emelhető ki. Vajon ez azt jelenti, hogy hasáb testű üvegpalackok nem készültek a 16. század előtt? A válasz nyilvánvalóan az, hogy készítettek hasáb testű üvegpalackokat is, hiszen a középkori Európa üveggyártásának hagyományai a római üvegkultúrában gyökereztek. Azonban a tárgyi emlékek, a régészeti leletek arról győznek meg bennünket, hogy a hasáb testű üvegek előállítására csak ritkán került sor, mert az üveggyártás során viszonylag ritkán alkalmaztak formákat, ami az „uniformizálás" felé mutat és a szögletes üveg gyártásának nélkülözhetetlen feltétele volt. A magyarázat egyszerű tényekre vezethető vissza. 12 Veres L., 1982. 35-42. 13 BenkőL., 1970. 67.