Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

ség természete — komoly technikai előkészületeket, újabb ipari berendezéseket és több ember szervezett összeműködését feltételező gyártási menete — lehetővé teszi-e, hogy a népművészeti tárggyá váljon az üveg? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fokozták az üvegtárgyakkal szembeni bizalmadanságot a néprajztudományban. Csak a népművészetben lejátszódott szemléletváltásnak köszönhető, hogy napjainkra a paraszti használatban lévő üvegeket népművészeti tárgyaknak tekinthetjük. Annak a felismerése és érvényesítése vezetett el idáig, hogy a széles értelemben vett parasztság, mint fogyasztó is meghatározta a népművészet körét. Létezni kellett egy vulgáris közkultúrának, amely nem szűkíthető le kizárólag az úri vagy a paraszti rétegekhez. Amikor a népművészeti szemléletváltás bekövetkezett, ezt is szem előtt tartva a hangsúly átkerült a paraszti tárgyi világ, a tárgyi felszerelés vizsgálatára is. Lényegtelenné vált az, hogy az egyes tárgyakat maguk a parasztok, vagy a falusi kézművesek, esetleg manufaktúrák, gyárak állították elő. Ennek hatására a vizsgálatok bevonják a paraszti tárgyi környezet teljességét, függetlenül attól, hogy díszített vagy díszítetlen-e az adott tárgy. Figyelembe veszik azt is, hogy a paraszti tárgyi világban minden tárgynak van esztétikai funkciója, s az általános, főként a közvéleményben elterjedt felfogással szemben a parasztok nem vontak és vonnak határt a népművészeti és nem népművészeti tárgyak között.

22 E szemléletváltás vezetett el oda, hogy ma már az üvegből készült használati eszközök egy része teljes joggal népművészeti tárgynak, népi üvegnek tekinthető. 22 E gondolatok bővebb kifejtését vö. Hofer T.-FélE., 1975. 1143. Az üvegtárgyak népművészeti produktumoknak való feldolgozása főként a külföldi szakirodalomban tükröződik kiválóan. Erre vonatkozóan 1. S. Leopold, 1966. és V. Hasalová]. Vajdis, 1974. munkáit.