Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)
A. népi boros- és pálinkásüvegek elterjedése E kérdéskör vizsgálatához az eddigi kutatási eredmények figyelembevételével az összegzés szándékával fogunk. Az egyes üvegkészítő központok történetéről készült összefoglaló, vagy vázlatos jellegű feldolgozások lehetővé teszik, hogy időben és területileg is felvázoljuk a boros- és pálinkásüvegek elterjedését. A 18—19. században az üveghuták szorosan körbefogták Magyarország területét. Kihasználva a természetföldrajzi viszonyokat, főként a hegyvidékeken helyezkedtek el. A korabeli statisztikai- és geográfiai munkák meglepően nagyszámú üvegkészítő központról adnak tájékoztatást. /. Korabinszky leírása szerint 1711-1786 között 32 üveghuta működött Magyarország területén. Fényes Elek a 19. század első felében már 56 működő üveghutát említ. 23 A nyilvánvaló statisztikai tévedések figyelembevételével megállapítható, hogy a két évszázadban — amikor az üvegek a parasztság körében megszokott, mindennapos használati tárgyakká váltak —, 40—60 között mozgott a működő üveghuták száma. Az üvegkészítő műhelyek három területen koncentrálódtak. Erdély 17. század elején kibontakozó fejlett üvegipara legjelentősebb népi üvegeket készítő központjai a 18—19. században az Olt menti, a székelyföldi, és a szorosan vett Erdély határán kívül a szpldobágyi és máramarosi huták voltak. A huták inventáriumaiban kezdettől fogva jelentős helyet foglaltak el a pálinka és bor tárolására, fogyasztására szolgáló üvegek. A szoldobágyi huta 1727-ben készült leltára fejezi ki leginkább, hogy e termékféleségekből milyen nagy volt a választék. A hutákban gyártott 30 féle termék közül 14 szolgált bor és pálinka fogyasztására, tárolására. 24 Volt közöttük többek között „pálinkának való orsóüveg", „polturás 2Í Vö. Borsos B., 1974. 108-109. 24 Vö. BuntaM.-KatonaL, 1983. 32-33.
