Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

pálinkát és különböző égetett szeszes italokat, a fütyülős üvegből bort fogyasztottak. A két üvegféleség között az űrtartalom mellett formai különbözőség figyelhető meg. A porciós üvegek csak ritkán vannak rövid vagy hosszabb nyaki résszel ellátva, míg a fütyülős üvegek mindenesetben hosszú nyaki résszel kialakított ivóedények. A 18. századi hutaleltárakban rendszeresen szerepelnek utalások „korcsmák szükségire" készített üvegekről. Valószínű, hogy ezek a termékféleségek a 19. század 30-40-es éveiben váltak a paraszti háztartások tárgyaivá, miután az 1836. évi VI. tc. megengedte a parasztok számára is a magánfogyasztásra vagy eladásra szánt pálinka főzését.

43 A fütyülős és porciós üvegek formába fúvással készültek. Rendszerint a zöld vagy áttetsző üvegfalú ivóedények sima falúak vagy a készítő forma hatására optikai (csavart, bordázott, nyomott) díszítéssel jelennek meg. Festéssel, gravírozással nem díszítették őket. Erdélyben és Felső-Magyarországon terjedtek el elsősorban. A Dunántúlon és Dél-Magyarországon más formájú ivóedényeket használtak pálinka fogyasztására. Délnyugat-Magyarországon, így Göcsejben a pálinkás kupák, kupicák, Baranyában a fehér vagy kék színű üvegből készült körte formájú, fül nélküli pálinkás bugyagok, míg Mohács, Pécs tájékán egészen Szegedig a pálinkás korsócskik, füles pordósok terjedtek el. Ezek az edényféleségek is a porciós üvegek csoportjába sorolhatók. A bugyagokat nem díszítették, csak a pálinkás korsócskákat. Növényi, geometrikus motívumok gyakoriak ezeken a formába fúvással gyártott termékeken, melyeket a délszlávok srce-nek neveznek. c) Kulacsok: tipikus népi ivóedény a kulacs. A magyarországi emlékanyagban lapos- és pereckulacsok egyaránt fennmaradtak. Ez a főként pálinka tárolására és fogyasztására szolgáló termékféleség az ország egész területén divatos volt. A változatos űrmértékű, formájú és díszítésű kulacsok között a leggyakoribb 43 Néprajzi Lexikon 4. 159.