Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

A paraszti használatú poharak túlnyomó többsége színtelen, áttetsző üvegből készült. A színes olaj festés más üvegféleséghez hasonlóan csak a 19. század második felétől (Erdély, Párád) terjedt el. A század végén pedig a préselés technikájának elterjedésével kimondottan paraszti használatra szánták geometrikus díszítésű vagy Kossuth Lajos portréjával ellátott üvegeiket az egyes huták (pl. Párád). Ekkor terjedtek el a millennium korhangulatot idéző „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart" és egyéb, az e korban divatos feliratú poharak is, amelyek szinte kizárólagosan díszüvegként kerültek be a paraszti lakóházakba és a tisztaszoba fényét emelték a komódon, a kredencen.

42 A paraszti használatban lévő poharak legszebb darabjai azok, amelyek a magyar üvegipar korai hagyományaihoz kötődtek, és szépségüket a forma adja meg. A kehely alakú, vagy tölcsérszerű talpas poharak többnyire színtelen üvegből készültek, esedeg a szájperemen vagy a nóduson diszkréten egy-egy színes üvegszállal díszítettek. A talpas poharakat Magyarország nagy részén egyszerűen pohárnak nevezik. Kivételnek számítanak a dél-dunántúli területek, így Zalában pálinkás kupának, Baranya egyes részein ezen túl kupicának nevezik őket. Csak Erdélyből ismerjük az ún. poltúrás üvegekeX. FJZ a pohártípus igen korán divatossá válhatott Erdélyben, hiszen már a 17. század végétől ismertek az egypén%es és kétpénzes üveg elnevezések. A poltúrás üveg elnevezés azt jelöli, hogy a pohár alsó részébe a készítéskor pénzérmét forrasztottak be, amely a kettős üvegfal között, a zárt részben mozgott és az italt fogyasztó szeme előtt akkor jelent meg, ha kiürítette a poharát. b) Fütyülős és pordós üvegek. E termékféleségek fél iccésnél lefelé kisebbedő űrtartalmú üvegek, s kezdetben főként a 19. században a korcsmák, fogadók nélkülözhetetlen darabjai voltak. A pordós üvegből « Vö. Takács B., 237-242. 24