Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

kép. Talpas pohár gravírozott dísszel főként a 19. századra vált jellemzővé a rendkívül változatos formavilág. Az ekkor elterjedt talpas poharak, ezek a „nyugtalan alakú poharak" a gótikus kelyhek, serlegek formáját utánozták. Jóval egyszerűbb kivitelben készültek, mint az e korban elterjedt külföldről származó velencei és cseh üvegek. Azonban a forma mellett a díszítési lehetőségek minden megoldását felvonultatták, függetlenül attól, hogy melyik magyarországi hutában készültek. A talpas poharak elterjedésével bor és pálinka fogyasztására egyaránt használták ezeket az ivóedényeket, csak a méret döntötte el az egyes poharak rendeltetését. Korábban a hengeres testű poharakat inkább bor fogyasztására vették igénybe, pálinkát más edényféleségből ittak. A hengeres testű és talpas poharakra egyaránt a 19. század elejéről kerültek mind gyakrabban gravírozott díszek. Többnyire név és egy évszám díszelgett a poharak testén. Ritkábban egy-egy geometrikus vagy ornamentális mintázat egészítette ezeken ki a feliratot. Figurális ábrázolás elvétve fordult elő paraszti használatú üvegen.