Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

pálinkásüveg", „lapos boros hordó", „fütyülőspohár" „rosolinpohár". Erdély mellett Felső-Magyarországon alakult ki az üveghuták számát tekintve a másik jelentős üvegkészítő területünk. Az itt működő üveghuták az ablaküveg-készítés mellett a kezdetektől fogva az EgerGyöngyös környéki, Tokaj-hegyalj

ai és a Miskolc— Sajószentpéter vidéki bortermelő helyek ellátására törekedtek, nagy hangsúlyt helyeztek a bor tárolására, fogyasztására alkalmas termékek gyártására.

25 A zempléni, a parádi huták először a hutaalapító és az üveghuta működési feltételeit biztosító uradalmak tulajdonosainak számító Rákóczi-család szükségleteit elégítették ki borosüvegekkel, majd a termelés hatékonyabbá válását követően a termékek a hegyaljai és Eger—Gyöngyös környéki településeken is értékesítésre kerültek.

26 A bor tárolására és fogyasztására szolgáló üvegek mellett ritkábban szerepelnek pálinkásüvegek. Ezeket is csak úgy tüntetik fel, mint az „Uradalmi korcsmák szükségére gyártott" termékeket.

27 Dunántúl üvegipara Erdélyhez és FelsőMagyarországhoz képest megkésve, a 18. század második felétől indult komoly fejlődésnek, de e tájon az üveghuták termékelőállítása csak a 19. század elején vált meghatározóvá. Termékeiket vizsgálva megállapítható, hogy az egyes huták termelésére a specializálódás volt a jellemző. A bakonyi huták inkább borosüvegek készítésére álltak rá. A dél-dunántúli, zalai és zselici huták produktumai között gyakoribban a pálinkásüvegek, de figyelemre méltó a borosüvegek száma is. Érdekes, hogy nem annyira palackkészítésben jeleskedtek, hanem inkább egyéb, bor tárolására alkalmas edények előállításában.

28 A három üvegkészítő területünk összehasonlítása után fő vonalakban leszűrhető a következő meg25 Vö. Veres L,, 1986. 130. 26 L. Takács B., 1966. 43-44. 27 Vö. Veres L,, 1979. 49-50. 28 E megállapítás egyrészt a szakirodalom adatközléseiből, másrészt a dunántúli gyűjtemények üveganyagának áttekintése után következett.