Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században
mezőgazdasági földalap 1/4-ét képezte). A gyümölcsösök közül a cseresznye-, meggy- és kajszibarack-termelés volt a legjelentősebb (Boldogkőváralja, Hejce, Gönc, Göncruszka stb.). A 19. század végén a filoxéra-pusztítás következményeként a mikrotáj szőlő- és gyümölcsterülete több mint felére csökkent. Néhány hegylábi település kivételével a falvak a Hernád-völgyéből is részesedtek, ahol a kiterjedt rétek és legelők az állattenyésztés természetes takarmánybázisát alkották (pl. 1865-ben Göncruszkán 26,6%, Vizsolyban 38,8% volt a rét- és legelőterület aránya). A mikrokörzet 18-19. századi állatállományáról csak szórványos adataink vannak. Az 1895. évi statisztikai források alapján a mikrokörzet szarvasmarha-állománya kb. 6000-re tehető. A legnagyobb állománnyal Gönc, Boldogkőváralja és Vizsoly rendelkezett. A lótenyésztés a fuvarosfalvakban (Gönc, Vizsoly) volt számottevő. A kb. 12 000-es juhállomány meglehetősen egyenetlenül helyezkedett el, a legtöbb Boldogkőváralján, Göncruszkán, Vilmányban, Göncön és Vizsolyban volt. 12 A mikrokörzet 18-19. századi gazdasági központja Gönc mezőváros - a hajdan volt megyeszékhely -, de a környező piac- és vásárhelyek is erős vonzást gyakoroltak (pl. Abaújszántó, Kassa, Szerencs, Szikszó stb.). Gönc termény-, fa- és állatkereskedelmi központ volt, forgalmi és igazgatási szerepkörrel, a helyi nyersanyagbázisra és fogyasztópiacra épülő kisiparral (pl. hordó gyártás). A 19. századig Boldogkőváralja is mezőváros, vonzásterülete azonban csak a legszűkebb környezetére terjedt ki. A mezővárosi kisipar mellett a földműves falvak malomipara (pl. Vilmány, Vizsoly) érdemel említést. A termelés kedvező természetföldrajzi alapjai (= termőföld) és társadalmi-gazdasági feltételei miatt a mikrorégió sűrűn lakott terület volt. Gazdaságföldrajzi helyzetét - és áttételesen a népesség számát - előnyösen befolyásolta a tájat átszelő közlekedési folyosó (az exportban is fontos szerepet játszó északi „borút"). A mikrokörzet népességmegtartó ereje a 19. században csökkent (1851-ben 17 740,1870-ben 15 477,1900-ban 13 813 a lakosság száma). Érdekes, hogy a szomszédos Erdő vidék és a Hegyköz demográfiáját ebben az időben a stagnálás, a Tokaj-Hegyalját a népességnövekedés jellemzi. A 19. század közepén a Zempléni-hegység mikrorégiói 12. Varga G.-né, 1970. 36
