Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
László Tamás: Mád történeti városszerkezete
sajátos közterületi kapcsolata pótolhatatlan. Az adott helyen nagy űr keletkezett. A települést végigjárva, mégis azt mondhatjuk, hogy a rohamos erkölcsi és fizikai avuláson túl a városszerkezet őrzi még karakterét. Jelentős szemléleti átformálásra van szükség ahhoz, hogy Mád városképe és szerkezete úgy újuljon meg, hogy a történeti karakterét megőrizze. A településtudomány mai - de még a szélesebb szakmai közvélemény által nem ismert és nem elfogadott - szemlélete szerint nincsen nőtt és tervezett város, a települések lényegéhez tartozik a tervezett jelleg. A kérdés csak az, hogy mennyi idő volt a tervezésre több száz, vagy esetleg csak néhány év -, és a tervezésben hányan vesznek részt - a település minden lakója, a közösség véleményéhez igazított építési tevékenységével, vagy pedig néhány „céhbeli", aki az építésügyi szabályzatok és szabályozási előírások „típus-bástyái" mögül próbálja rendezni egyre nagyobb erőfeszítések és a helybéliek passzív ellenállása közepette a települést. Mindez persze durva általánosítás, hiszen a „céhbeliek" jó helyi vezetőkkel társulva és összefogva, jelentős eredményeket tudnak felmutatni. Mai településtervezési szemléletünk mégis egyre inkább afelé tart, hogy előbb a helyi társadalom újraéledését kell „tervezni", és utána iniciátorként és moderátorként gyorsítani, ill. szükség esetén lassítani kell a belterjesebb településfejlődési folyamatokat. Ebből a megközelítésből kiindulva fogalmazhatjuk tágabban - a településtudomány interdiszciplináris jellegére jobban utalva - a „városszerkezet" fogalmát, mely az illető település életében ott élők kommunikációs kapcsolatainak városépítészeti, építészeti tükröződése. A kommunikációs kapcsolatok alatt a tágabb környezettel kialakult területi munkamegosztást, kereskedelmi, gazdasági és eszmei-kulturális kapcsolatoktól kezdve a helyi munkamegosztásig, a hatalomhoz való viszonyig, a letelepülés sorrendjéig, a családok belső életéig sok mindent értünk. Ide értjük a település helyének kiválasztását, a vízrajzi viszonyokhoz való alkalmazkodást, a termő- és termelőhelyek kialakítását, mely a természeti környezettel való kommunikálás. Erre konkrét mádi példát hozunk, melynek segítségével le is szűkítjük további vizsgálódásaink terét. Hogyan értékeljük a városszerkezetben a Kossuth Lajos utcától délre eső, új beépítésű területeket? Ez a jellegtelen -inkább telekosztásnak, mint városszerkezeti egységnek nevezhető - terület teljesen elfordul a történeti városszerkezettől, sőt szinte eltakarja 70
