Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
László Tamás: Mád történeti városszerkezete
Definíciónak ez túl hosszú, bonyolult, szimplifikáltan ugyanakkor egyfajta mindenre alkalmazható rendszerszemléletet tükröz. Érzékelteti a térkép és talán egy kissé a makett fölé hajoló „városrendezőt", aki tanult, ill. örökölt szemléletként a településrendezés csúcsértékeként - miként a nevében is benne van! - a szabályozást, a rendet és érdekes módon még mindig a nyitottságot, a továbbfejlődést fetisizálja. A definíció alapján úgy tűnik, mintha egy elképzelt, „rendezett" városszerkezet kifejlődését a természeti, táji környezet deformálná, és nem viszont: ti. a városszerkezet alkalmazkodik a helyhez, a természeti, táji környezethez, valaminek a kifejezése érdekében. A fentiekben vázolt szemlélet alapján készült Mád 1975 óta érvényes Összevont Rendezési Terve, mely a település hosszú távú fejlődését határozza meg. A terv „elégedetlen" Mád „rendezetlenségével", a girbe-gurba, hajladozó úthálózattal, a tömbök alakjával, szabálytalanságával, a beépítés egyenetlenségeivel. A szabályozás során egyenes, vagy csak enyhén hajló, széles - legalábbis az eddigi szélességekkel összemérve, szélesebb - utak kialakítása a cél. Az útszabályozás jelentős mértékű bontással járna, ami a tömbök alakját és beépítési rendszerét is megváltoztatná. A központban új bevásárló központot terveztek, hozzákapcsolva a Rákóczi és Táncsics utcák közötti lejtőben tömbtelkes beépítésben földszint + kétszintes szabadon álló társasházakkal. Ez az átalakítás Mád történeti településszerkezetét gyökeresen felforgatná, csak szórványokban, eredeti környezetéből kiemelten, és emiatt esetlegesen és szervetlenül hagyva meg egyes épületeket és kisebb együtteseket. Mád elveszítené az évszázadok alatt kialakult arculatát, karakterét, egyéni jellegzetességeit. Mindebből eddig szinte semmi nem valósult meg. Mád vezetői tudják, hogy a városszerkezet gyökeres átalakítása végrehajthatatlan, és emiatt a terv irreális. A terv szemlélete mégis érvényesül: a városszerkezet szövetét fenntartó és emiatt fontos egyes épületeket lebontottak, és helyükre idegen testként olyan épületek kerültek, amelyek nem vállalják a közösséget környezetükkel, sőt mintha szégyellnék is azt. Még sajnálatosabb módon olyan épületek is eltűntek, mint pl. az 1811-ben épült Huszár kocsma, amelyet szinte az egész Tokaj-Hegyalj a legszebb - és jó állapotú - kétszárnyú kovácsoltvas kapuja díszített. Még a kaput sem sikerült megszerezni másodlagos felhasználásra. Ennek az épületnek a téralkotó szerepe, 69
