Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században

mélyebb fekvésű termőföldeket (pl. Nyíriben a Tető nevű határrészt). A hegyközi falvak területfelhasználása - a természetföldrajzi feltételekhez igazodva - racionális módon történt. A 250-300 m-nél magasabb térszíneket erdők foglalták el, az enyhén hullámos (tufa-) felszíneken a szántóföldek, az eróziós lejtőkön a legelők, a nedves-vizenyős patakvölgyekben a kaszálórétek voltak jellemzőek. A mikrokörzet gazdálkodását a mezőgazdasági termeivények széles skálája is jelzi. A szántóföldi termelésben a gabonaféléknek (elsősorban az őszi búzának) volt kiemelkedő jelentősége. (Az őszi búza 50-70%-kai részesedett az összes gabonafélék termeléséből). A rozs, árpa, zab, pohánka (= tatárka) és a köles termelésével mindenhol foglalkoztak. A burgonyatermelést a Hutákra betelepülő szlovákok honosították meg. A kukoricatermelés 1779-ben a füzérradványi allodiális földeken kezdődött, majd később a 18-19. század fordulóján a paraszti gazdaságokban is elterjedt. A kukorica-, burgonya- és répatermelésnek már nem tudtak helyet szorítani a kialakult nyomásrendszeren belül, ezért a nyomásos gazdálkodáson kívül - újabb irtásföldeken - tengeri-, burgonya- és répaföldeket létesítettek (pl. Mikóháza, Kovácsvágás, Pálháza). A kukoricatermelés fellendülését - egyebek közt - az is elősegítette, hogy a takarmányozás a makkoltatásra alkalmas erdők irtása következtében egyre nehezebbé vált.

21 A veteményeskertekben káposztát, babot, lencsét (Kovácsvágás, Nyíri, Füzérradvány) és kendert termeltek. A kenderföldek a falvak közelében helyezkedtek el. Az állattenyésztés takarmány bázisát az erdők tisztásai, az irtásos eredetű kaszálórétek, a patakvölgyek szénatermő rétjei (és bizonyos mértékben a parlagoltatott földek) szolgáltatták. A 18-19. században a mikrokörzet állattenyésztése - a korábbi időszakokhoz képest csökkent.

22 A vizsgált időszakban a legfontosabb és legjobban hasznosítható állat a szarvasmarha és a ló. A szarvasmarhatartás - az igaerő és a trágya biztosítása céljából - az egész Hegyközben általános volt. A lótenyésztés az átlagosnál nagyobb mértékben Kovácsvágáson alakult ki, ahol a lakosság egy része fuvarozással foglalko21. Balassa I., 1964. 22. PetercsákT., 1978. 42