Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században
(Bodrogkeresztúr, Mád, Tállya, Tolcsva). A városias (emeletes épületekből álló) magot a szőlősgazdák lakóövezete veszi körül. A hegyaljai parasztgazdaságok portái - a gazdasági épületekkel, a szőlő feldolgozására szolgáló présházakkal, pincékkel, továbbá istállókkal - egyben üzemi telephelyek is. A nagyobb térigényű mesterségek (pl. a kádárok) telephelyei a települések szélén létesültek (pl. Erdőbénye). A környezetkárosító ipari tevékenységek (pl. a vargák vagy a sárospataki fazekasok) is a periférikus területekre szorultak. A vargák a Bodrogra nyúló telkeken építették fel lakóés üzemépületeiket. A tokaj-hegyaljai településmodellt színezik a jellegzetes pincék és pincenegyedek. A mikrokörzet a mezővárosok nagy számával egyedülálló a magyar településhálózat térszerkezetében. A 18-19. században a tokaj-hegyaljai mikrokörzetnek több gazdasági központja volt, ezek a kistáj peremén, excentrikusan helyezkednek el (Abaújszántó, Tokaj és Sátoraljaújhely). b) A Zempléni-hegység legkisebb (= 213,2 km 2 ) gazdasági mikrokörzete az Abaúji-Hegyalja (régebbi nevén Mező- és Telkesdűlő). A mikrokörzet a hegység nyugati kettős peremlépcsőjét foglalja magában. A 3-5 km széles alacsonyabb lépcső 15-20 m-re, Göncnél több mint 40 m-re emelkedik a Hernád-völgy fölé. Keleti oldalán a 200-300 m-ig magasodó szőlőhegyek képezik a második domborzati (termelési) szintet. A települések általában mindkét geomorfológiai szintből részesülnek, de egyesek a Hernád süllyedékterületére, mások a középhegységi területekre is kiterjednek. Az Abaúji-Hegyalja a 18-19. században jellegzetes agrárkörzet gabonatermelő (kiegészítésképpen szőlőtermelő és állattenyésztő) profillal. Legfontosabb természeti erőforrása a termőföld. Kitűnő („első osztálybéli") talaját Fényes E. a települések leírásánál rendre megemlíti. 10 Jó termőképességű mezőségi jellegű talajain a szántó gazdálkodás, a Hernád alluviumán és a hegylábövezet magasabb lejtőin az állattenyésztés geográfiai feltételei kedvezőek. A Zempléni-hegység mikrokörzetei közül itt a legjobb a földellátottság (1895-ben területének több mint 55%-a szántó, 4%-a kert, szőlő és gyümölcsös, 16,1%-a rét és legelő, 16,9%-a erdő). Az egy főre jutó szántó a 19. század közepén több mint 0,8 hektár, ami - a kitűnő hozamok mellett - alapja volt az árutermelő mezőgazdálko10. Fényes E., 1851. 34
