Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: Tokaj-Hegyalja körülhatárolása

BODÓ SÁNDOR Tokaj-Hegyalj a körülhatárolása „. . . megvallom, ha tudtam volna, hogy Bachus ily nagy élesztője az elméknek, már régen Parnassus hegyérül Tokai . . . hegyre vontam volna kilenc musáimmal sátoromat"- szavalta egy Sátoraljaújhelyen 1765 farsang utolsó napján elhangzott iskoladrámában az Apollót, a tudományok istenét megszemélyesítő diák.

1 Ezek a szavak naivságuk és fennköltségük ellenére is jól mutatják azt, hogy a XVIII., de korábban, már a XVI. század végére a Hegyalja lett a magyar szőlőtermelés legfontosabb tájegysége. Ez annak köszönhető, hogy a XVI-XVII. századra minőség tekintetében már nyilvánvaló lett a „tokaji bor" vezető szerepe a hazai bortermelésben. Okát két tényező magyarázza: egyrészt az 1550 és 1650 között a szőlőművelésben és bortermelésben bekövetkezett alapvető változások, amelyek elvezettek az aszúbor készítéséhez és általános minőségi javuláshoz, másrészt pedig az, hogy a török hódítás következtében kiesett a szőlőtermelésből az addig legjobbnak tartott szerémségi borvidék. Sehol az országban nem mutatható ki a szőlőtermelésnek olyan döntő súlya a mezőgazdaság más ágaival szemben, mint éppen a Hegyalján, ahol a XVI-XIX. század folyamán a mezővárosok belső és külső piacra termeltek bort. Tevékenységük a paraszti árutermelés egyik speciális - a vidéket primer módon jellemző-ága.

2 A szőlő művelési módját írott rendelkezések is megszabták a Hegyalján. Az 1641-ben kelt szőlőrendtartás - melyet a hegyaljai mezővárosok és öt extraneus birtokos felvidéki város írt alá - hivatkozik „Eleink 1613. Esztendeobeli" végzésére, s az „az eleott 80 esztendeovel való szép rend tartás"-ra. A XVI. század közepétől 1. TamaskóÖ., 1958.27. 2. Balassa /., 1973a. 9.; Orosz /., 1960. 3. 14