Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Varga Gábor: Földrajzi és családnevek Tokaj város szőlőhegyének II. József-kori kataszteri felmérésében (1787)

Az 1787. évi birtokösszeírásban 278 olyan családnevet találunk, melyek viselői Tokaj városban éltek. (Külön mutatjuk be az extraneus birtokosokat.) Érdekes és változatos képet mutat a családnevek gyakorisági sorrendje. Néhány családnév igen nagy megterheltségű. (Kis 13, Nagy 10, Kovács 9, Pap 7, Kassai és Molnár 6-6, Almási, Debretzeni, Horváth, Szabó, Szilágyi, Szűcs 5-5, Farkas, Jászói, Jenéi, Keresztúri, Oláh, Rátz, Roskovich 4-4). Az első 19 leggyakrabban előfordult családnév adja az összes neveknek a 39%-át. Közöttük egyetlen egy olyan van, amelyik nem magyarnyelvi alakulat, hiszen a népnevek (itt Horváth, Oláh, Rátz) nem jelentenek feltétlenül ahhoz a néphez tartozót. A nagy számú, azonos nevűekből arra következtethetünk, hogy 1787-ben már meglehetősen egységes etnikum lehetett Tokaj szőlővel bíró népessége. Az azonos nevek többsége minden bizonynyal rokon családokat is jelenthetett. Az első leggyakrabban előfordult 19 családnévből a legtöbb (36,8%-uk) helynévi eredetű. (6 Kassai, 5-5 Debretzeni és Almási, Szilágyi, 4-4 Jászai, Keresztúri, Jenéi.) Tehát erős kapcsolódást mutat a közeli Abaúj s a távolabbi Szilágy, Bihar felé. Alig valamivel kisebb a foglalkozásnévből származóak száma: 5 (26,3%). Ezek jórészt gyakori „mindennapi" foglalkozások: kovács, molnár, szűcs. 15,7%-uk népnév (Horváth, Rátz, Oláh) és tulajdonságra utaló (Kis, Nagy, Farkas). A teljes névanyagot (278 családnevet) tekintve, a következő megállapításokat tehetjük: Magyar névalakulat az összes nevek 70,15%-a (195 családnév), idegen nyelvi alakulat 24,46%-a (68 családnév), megfejthetetlen eredetű 5,4%-uk (15 családnév). Számbelileg a legnagyobb arányt a helynévből alakult családnevek alkotják (108 család = 38,8%). Ebből joggal feltételezhetjük azt, hogy az 1787-ben Tokajban lakó szőlőbirtokosok egykor bizony „idegenből", nemegyszer messzi vidékekről érkezhettek. A lokalizálható helyek többsége leginkább Zemplén, Abaúj, Szabolcs, Borsod, Bihar megyék felé mutat. Nem ritkák közöttük azonban a dunántúli, az erdélyi és az alföldi helynevek sem. A második legnagyobb csoportot képezik a minden valószínűség szerint német nevek (36 családnév, az összes nevek 12,9%-a). Az 1711 utáni német telepítési akciók következményeként ezen nem csodálkozhatunk. Részben ennek az akciónak, részben a ter138