Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Varga Gábor: Földrajzi és családnevek Tokaj város szőlőhegyének II. József-kori kataszteri felmérésében (1787)

mészetes vándorlásnak a következménye az egyéb idegen nyelvi alakulatok jelenléte az 1787. évi összeírásban. így az összes családnevek 6,5%-a (18 családnév) valószínűleg szlovák, 2,8%-a lengyelorosz, 1%-a szerbhorvát, 0,7%-a olasz és 0,35%-a görög név. A lengyel, orosz, görög családnevek létét indokolja, hogy évszázadokon át ilyen nemzetiségűek forgalmazták a híres borokat külföld felé, akik közül többen le is telepedtek. Olasz telepesekről másutt is tudunk a Hegyalján, a hagyomány szerint - mint ismeretes - a szőlőkultúra terjesztésére hívták be őket talán még Árpád-házi királyaink. Letelepedésükre helynevek is utalnak: Olaszliszka, Bodrogolaszi. A helynévi és a német (idegen) nyelvi eredetre utaló családnevek mellett jelentős a foglalkozás névből keletkezett nevek száma: 29 családnév (10,43%). Többségük gyakori, a XVIII. században igen elterjedt mesterséget jelentenek. Igazán ritkának talán csak a Kaskötő, Fövéges, Soós, Révész mondhatók. Ugyancsak népes csoportot képeznek a keresztneveket jelentő családnevek, számuk: 25 (8,9%). Férfinévből 24, női névből csak 1 családnév származik (8,6 és 0,3%). Bibliai eredetű család 4 (1,4%). Teljes keresztnévből 24 családnév (8,6%), képzéssel alakult családnév mindössze 1 található (0,3%). Népnév a családnevekből 10 (3,5%), ami viszonylag kevésnek mondható. (Más vidékek hasonló időbeli vizsgálataihoz mérve.) 2. Nem tokaji lakos szőlőbirtokos családok az 1787. évi birtokösszeírásban A hegyaljai borok vonzerejét mutatja, hogy a XVI. századtól kezdve mind többen igyekeznek szőlőbirtokot szerezni valamelyik városka határában. A királyi, fejedelmi udvarok mellett előbb a főnemesség, majd később a köznemesek, s a tehetősebb polgárok is megvetik a lábukat. A XVI-XVII. században például több debreceni polgárnak volt szőlője a Hegyalján. 1787-ben Tokaj város szőlőhegyén 45 vidéki (extraneus) családnak volt szőlőbirtoka. Ekkor csak 17,7%-uk, azaz 8 család volt távolabbi vidékről való (Kolozsvár, Kassa 2 család, Szatmár, Tasnád, Igló, Gálszécs, Dorog). A többségük 15 kilométeren belül élt. A családnevek után zárójelben megadjuk lakóhelyüket is: 139