Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon

Mád úrbérrendezésével kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy Mária Terézia rendelete némileg jobbította, könnyítette az úrbéresek helyzetét, mert bár pillanatnyilag nem tudjuk, hogy a rendezés előtt egy-egy zsellér mennyi taxát fizetett földesurának, de ha a „quártély-ház fundusáért" 8 magyar forintot és 62 dénárt kellett fizetni, és a Hegyalján máshol szokásos 5-8 forintnyi taxát vesszük figyelembe, ehhez képest a rendezés után telkenként, belső fundusonként fizetendő 1 ezüst forint cenzus vagy telekbér, és az évi 18 nap gyalog-robot mindenképpen könnyebben viselhető teher volt az eddig évenként fizetni szükséges 5-8 forint taxánál és az 1 napi szüret-napszámnál. Bárhogyan volt is, mindenképpen egy árutermelő, pénzgazdálkodást folytató, létéért naponként megdolgozó, speciális ismeretekkel magukat felvértező, rendszeres piacozásra kényszerülő, ezért az árutermelés és pénzgazdálkodás kikényszerítette jellemzőkkel és társadalmi mentalitással korán megbarátkozó, azt magáévá sajátító, a magyar paraszti társadalom átlagánál életmódjában, szemléletében, szokásrendjében és világlátásában sokkal polgárosultabb, vállalkozóbb szellemű társadalmat kell magunk elé képzelnünk, ha Mád történelmének és társadalmának XVIII. század végi alakulásáról, sorsáról töprengünk. 13