Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Bencsik János: Mád társadalma
tak, fogalmazhatunk sommásan. Ezen a jogon részesültek a mádi szántókból, kaszálórétekből, legelőkből és erdőből. Szájhagyomány alapján jegyeztem fel, hogy Mádnak kb. 1400 kat. h. szántóföldje volt, melyből mintegy 400 kat. h. az Andrássyaké volt. E részen osztoztak később a piaristák, illetve Zimmerman. A maradék (?) 1000 kat. h.-on pedig a mádi gazdálkodók, kik is az 1000 családból 200-an mondhatták magukat gazdálkodóknak. Néhány jeles családról ma is tudnak, így a Rákóczokról, Horváthokról, Jakabokról, Szentlélekiekről. Persze kisebb-nagyobb gazdák, aszerint, hogy hány holdon gazdálkodtak: a 2-3 holdastól a 15-20 holdasig. Az számított gazdálkodónak, aki maga szántotta-vetette földjét. Rendszerint a család dolgozott, de akadt, akinek kocsija volt, illetve aki a gabonaféléket részébe (10-den) képesnek, adta. Jó minőségű szántóföldjeik voltak, megtermett abban a búza, árpa, zab, kukorica, krumpli, lencse. Általában felezték a vetésterületet; felébe kalászosokat, felébe kapásokat vetettek. Idegen határon kaszáltak szénát. A szántók mellett több-kevesebb szőlővel is rendelkeztek. Az Úrbéres Közbirtokosságnak 600 kat. h.-as legelője az Őszhegyen, Bomboly on, Májpatak környékén terült el. E területen 400 db-os fejőstehén és 200 db-os csorda, illetve 200-300 db-os anyakoca és 300 db-os süldő nyáj legelt. A nyáj ban legeltették a 400 db-os kecskeállományt is. A kukorica érését követően a süldőket már nem legeltették, hizlalni kezdték. Az 1930-as évekre ez volt a jellemző, továbbá az, hogy a közbirtokosságnak erdeje is volt, melyet az Andrássy erdőbirtok széléből hasították ki. Lombhullás után nyilasoknak tűzték ki, és árverésen értékesítették. A közbirtokosság vezetőségét (elnök, pénztárnok, ellenőrzőbizottság) egyegy nyilas ingyen illette, ők mindig nagyobb nyilast mértek maguknak, ezt tudta a nép is, de mindenki természetesnek vette. A gazdálkodók jelentős hányada református vallású volt. A Felvégen tartottak családi házat. Kisebb hányada volt a római katolikus vallás híve. Ezekről úgy tudják, hogy „a mádi parasztok (értsd alatta gazdálkodók) vasárnap a nagy misére jártak". Férfiviseletükre a sötét (rendszerint fekete) színű ünneplőruha, fekete kalap volt a jellemző az 1930-as évek táján. A fiatalok keskeny karimájú fekete kalapjukat körbetűrt tetővel kedvelték. Keményszárú ünnep lőcsizmát viseltek. Az idősebb férfiak között még akadt az I. világháború táján, aki fehér hosszú gatyában járt. Később általá103
