Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Bencsik János: Mád társadalma

nos lett a fekete priccses nadrág. A nők körében általánosnak mondható a konty és az egyszerű fejkendő viselete. A lányok azonban az 1930-as évek vége felé váltottak, már nem ragaszkodtak a hosszú, fonott - majd kontyba tett - hajviselethez. Az asszonyok körében a II. világháborúig elterjedt volt a nagy posztó, illetve göndör kendő, mint téli viselet. A csekély földdel rendelkező (vagy földnélküli) család tejelő állata a kecske volt. De ha erősödött a család, felcseperedtek a gyermekek, akkor a kecskét fejőstehénre cserélte. Hasonló szituációban az igavonó állatként tartott szamarat lóval váltották fel. Mind a kecske, mind a szamár a szegények állataként szerepelt a köztudatban. A mód feletti takarékosságukra jellemző volt az, hogy a gazdálkodók egyike-másika a jó minőségű bort értékesítette, maga megelégedett a /őrével. Egyébként a szőlősgazdaságokban külön munkásbort szűrtek. A szüretelő munkásoknak gondjuk volt arra, hogy ne legyen túlzottan hitvány a munkásbor sem. Néha-néha „összetévesztették" a hordókat, és a szín must a másik hordóba került. Más oldalról közelítve a harkányiak, akik borvásárlás kedvéért látogattak Mádra az 1930-as években vagy még korábban, a mádi gazdákat „nem garasos", vagyis nem fösvény emberekként emlegetik. Nem litereitek ki annyira a vásárolt bort, bőven adták. Még a kóstolót sem sajnálták. Ha nagyobb tételben vásároltak a harkányiak bort, pl. itt szerezték be egy-egy lakodalomra a szükséges mennyiséget, akkor a csere alapja az 1 mázsa búzáért 1 hektoliter bor volt. Szólnunk kell még néhány jellegzetes csoportról a mádi társadalom jellemzése ürügyén. Az egyiket apásztorok alkotják. Ezek a rendszerint idegenből idekerült, s többnyire néhány évi szolgálat után tovább költözködő családok a közbirtokosság alkalmazottai voltak. Őrizték éven át a sertések, - s mint láttuk a kecskék közös nyáját, illetve a legeltetési idényben, tavasztól őszig a hazajáró csordát. Kinnháló csordát nem tartottak, a fejős- és növendékmarha együtt legelt. A csordásházat ingyen lakták, szolgálati lakásnak minősült. Miután ott volt az apaállatok istállója is, ezért külön bér fejében azokat gondozni tartoztak. A csordás bére egy-egy marha után negyedrész gabona (termény) és egy kenyér. A kondás komenciót kapott. Véka terményt, 104