Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon
A gazdák némelyikének belső fundusán, másoknak a szőlőföldje aljában, esetleg mindkét helyen gyümölcsöse is van, főleg szilva, körte, birsalma, de itt-ott dió, mandula, alma is. A mádi úrbéres közösség magáénak mondhatott 10 köblös szántóföldet, de ezt csak egy nyomásban használhatta, tehát az elfogadható termésért minden évben trágyázni kellett volna, de a trágyát inkább a szőlőföldekre vitték, mert az jobban meghálálta. A szántóföld hasznából a város kocsisát és béresét tartották el. Volt még a város úrbéres közösségének 6 kaszáló rétje a hegyen, melynek igazán csak esős években vették hasznát, mert ilyenkor termett bőven szénát. A város mindenkori bírája megközelítően 6 embervágónyi rétet, a város nótáriusa 3 embervágónyit használhatott minden évben. Korábban a kisbírók is kaszálhattak együtt 4 embervágónyit, de ezt „ennek előtte 2 esztendővel", tehát 1770-ben Orczy báró Makay József nevű tiszttartója elvette a várostól, illetve a kisbíróktól. A mezőváros lakosainak kárai, hátramaradásai között első helyen említették a megkérdezettek, hogy a „városnak semminemű szántó földje nem lévén, lakossai élelemre való Kenyerét, rész szerint kepével és sarlóval Tiszán tul, és Tiszán innen szokták keresni, rész szerint pediglen, sőt többnyire kész pénzen kéntelenittetnek venni". Venni kénytelenek önmaguk számára és a beszállásolt katonák számára a szalmát, az állataik tartásához, a katonák lovainak etetéséhez a szénát. A zombori földesuraktól kénytelenek bérelni földbér, terrágium fejében állataiknak a legelőt. Ez utóbbiért a zombori szegénység nem is győzött panaszkodni: határukat - mondották szüntelen - a mádiak „élik", főleg a legelőket ők bérlik. 7 Említettük már, hogy cserjét hordhatnak tüzelni földesúri engedelemmel, de a tűzifát többnyire pénzért vásárolták. Még inkább pénzt kellett fizetniük az épületfákért. Nagy sérelemként emlegették a lakosok - bizonyára leghangosabban és legmakacsabbul a főbíró, Mihályi Jakab -, hogy hajdan a város bírájáé volt a piaci jövedelem, de az uraság ezt is magához ragadta, és évenként csak 20 magyar forintot ad belőle a bírónak. Mindezek a veszteségek és hátrányos mozzanatok, károk azonban csak másodlagosak ahhoz képest, hogy Mádon nem volt 7. Zombor Investigatioj a ugyancsak a sátoralj aúj helyi levéltárban található, s ebben panaszkodnak a zombori jobbágyok a mádi bérletek miatt. 9
