Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon
malom. Ezért őrölni a Hernád vizén forgó malmokba jártak kéthárom mérföldre, ahová a fuvarosok egy-egy zsák életet egy-egy máriásért vittek el, s ezt a költséget emelte a magas őrlési vám. Mindezekhez járult, hogy a mádiak vallomása szerint a hernádi malmok rosszul is őröltek. A várost nagy veszteség érte - a mádi úrbéresek vallomását idézem - a „mostanságh nagyon meg szaporodott" zsidóság miatt. Korábban ugyanis egész évben béreltek a lakosok egy földesúri korcsmát, de ennek már 1772-re semmi hasznát nem vették, ezért felhagytak a bérlettel. „Emellett - folytatták panaszaikat a korabeliek - meg irt sok zsidóság töbnyire árendások és korcsmárosok lévén, külső és vidéki helyekrül sert és pályinkát, magok szükségére is a lakosoknak bé hozni nem engedik, hanem tetszések szerint, akár olcsó légyen az árpa és gabona, akár drágább, az italoknak árát egymásközt meghatározzák, s úgy a szerint kintelenittetnek a szegény lakosok, szakmányos vinczellérek és munkások magok enervatiojávai, tőllök az italt drágán venni." De itt még nincs vége a panasznak: „az piaczbul élő sok zsidóság miatt - keseregnek a vallomástevők - a szegénységnek piaczon is mindent drágábban kell venni." Külön kárára van a lakosoknak, hogy a „Quártély-Ház fundussátul" is meg kell fizetniük a földesuraknak a telekbért, 8 magyar forintot és 62 dénárt, holott ennek nemhogy hasznát vennék, inkább kárukra van. A felidézett vallomások nyomán egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Mád úrbéresei nem folytattak rendszeresen szántó-vető foglalkozást, bár az Investigatioban is megemlített 10 köblösnyi közösségi szántóföld mellett, az úrbérrendezés alapdokumentumaihoz csatolt előzetes összeírás szerint Mihályi Jakab főbíró, Bodnár János hites személy, valamint Kalitzky György és Szepesy István „usuáltak", használtak szántóföldet is. Négyen összesen 20 pozsonyi mérő vetőmag alá valót. Tizenhat lakos kaszált Mád határában rétet, családonként 1-2 embervágónyit. A 16 családfő összesen 34 embervágót, akik közül Göntzy András egymaga 4 kaszásnyit, Herditzky János hites személy pedig 5 kaszásnyit takarított be minden évben. A 150 belső fundust bíró zsellérháztartásnak azonban a szántókon és réteken semmiféle határbéli haszonvételük nem volt. „Nec agri, nec prati!" - „Sem szántó, sem rét!"- állapították meg az úrbérrendező biztosok. 10
