Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága

Lajos Árpád folklorisztikai munkássága Lajos Árpád a néprajzkutatóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyik a tudománynak mindkét nagy ágát, az un. tárgyi és szellemi néprajzot, az etnográfiát és a folklórt egyaránt művelte, s a nép életét egységben, a műveltségi elemek összefüggésében vizsgálta. Széles érdeklődését jól mutatják a tárgyi néprajzi és a társadalomnéprajzi tanulmányai, ez utóbbiról különösképpen egy nemesi falu társadalomszerkezetével kapcsolatos megfigyelései. A tárgyi néprajz területéről írt a szén égetésről, a mészégetésről, a házépítésről, azok díszítéséről, a fafaragásról, a szűcsmesterségről és az erdei munkásszállásokról. Kéziratban maradt gyűjtései számos egyéb tárgykör iránti figyelmét is mutatják. Egész életművét tekintve azonban kétségtelen, hogy Lajos Árpád fő érdeklődési köre a folklór volt. Első publikációi is a népi kultúrának erről a területéről valók. Gyűjtési inspirációt már diákkorában kapott és mint gimnazista népszokásokat jegyzett le borsodi falvakban. Az egyetemi évek,a budapesti időszak alatt nem volt lehetősége a néprajzi gyűjtésre. A bölcsészeti tanulmányokat folytató, tanári diplomát szerzett ifjú állás nélkül maradva, alkalmi munkával kereste meg a kenyerét a két világháború közötti években. Megélhetéséhez munkaalkalmakat keresett Pest, Nógrád, Heves és Borsod különböző falvaiban. Ez az időszak újra elvezette a néprajzi gyűjtéshez. Vándorlásai során 1937-ben elvetődött a borsodi Domaházára,ahol vincellérkedve nagyszerű lehetősége nyílt a népélet megfigyelésére. Ebből a faluból való első tanulmánya, amelyet a magyar néprajztudomány központi folyóirata, az Ethnographia közölt. Ez önmagában is rangos megbecsülést jelentett. Az első publikáció öröme és a nagytekintélyű tudós professzor, Györffy István buzdítása,aki maga mellé vette az egyetemre,egész életére meghatározta pályájának és munkásságának alakulását. Folklorisztikai kutatásaiban kezdettől fogva rendkívül fontos szerepet kap a népdal, a népzene. Első publikációjára is ez nyomta rá a bélyegét. Azokat a gyermekjátékokat közölte Domaházáról, amelyekhez dalok kapcsolódtak.

1 A nótás gyermekjátékok közül jó érzékkel választotta ki az archaikus dallamokat. A folklór terén voltaképpen autodidakta gyűjtő nagyszerű intuícióval rendelkezett a lényeges dolgok kiemelésére. Arra törekszik, hogy a barkó vidékre jellemző jegyeket megállapítsa. Ez arra mutat, hogy előzőleg más területeken is végzett megfigyeléseket. Bizonyítja ezt egyébként^ magyar nép játékai c. kötete, amely nem sokkal első írása után, 1940-ben jelent meg. Anyagát egészen rövid idő alatt gyűjtötte Pest, Nógrád, Heves és Borsod megye falvaiból. Megfordult alföldi és dunántúli területeken is. A magyar nép játékai-i a nagyközönség számára állította össze. A cím nem fedi pontosan a tartalmat. A szép kivitelű könyvecske címe azt sugallja, 8