Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)

Ujváry Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága

hogy mindazok a játékok szerepelnek benne, amelyek a magyar falusi ember, a magyar parasztság életének különböző alkalmaihoz kapcsolódnak. Nem ilyen játékokat közöl, hanem kizárólag gyermekjátékokat, főleg társasjátékokat, amelyekben — amint írja — „a magyar gyerek társas életének egy kis rejtett világa nyílik meg előttünk". Cél szerint „a magyar nemzeti játékok feltámasztására s az elidegenedett városi sport- és mozdulatművészet népi-nemzeti alapon való újjáteremtésére irányul".

2 A kritika kedvezően fogadta a kötetet. A szakkutatók kiemelik, hogy a szerző a lányok és a fiúk játékait külön-külön elemezve megállapítja a közös motívumokat és az alkotóelemek között „figyelemre méltó párhuzamot von".

3 A játékváltozatok egy része korábbi gyűjteményekben is szerepel, azonban több olyan típus is felszínre került, amely Lajos Árpád kitűnő megfigyelésének köszönhető. A részletes leírásokat a bőséges fényképanyag jól illusztrálja. Ilyen dokumentumok korábban megjelent gyűjteményekből hiányoznak. Emellett különösen kiemelkedő a dallamanyag, amely nélkül a még olyan alapvető gyűjtemény is, mint a Kiss Ároné, hiányosnak tekinthető. Lajos Árpád gyermekjátékok iránti érdeklődése egész élete folyamán tartott. Terepmunkái során nagyszámú játékot jegyzett le. A népi sportjátékok gyűjtéséhez útmutatót készített (Berecz Istvánnal).

4 Különösen figyelem előtt tartotta a társasjátékokat. Idevonatkozóan összegyűjtötte és feldolgozta a mezőkövesdi gyermekek társasjátékait.

5 Gyűjtési tapasztalatait, hatalmas anyaggyűjtését és a játékokra vonatkozó ismereteit elméleti-módszertani tanulmányokban összegezte. Lajos Árpádot — általában — mint kiváló gyűjtőt tartja számon a szaktudomány. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy „majd minden témakörben készített rendszerező, elméleti problémákat felvető tanulmányt".

6 A gyermekjátékokról a magyarság néprajzának új szintézisével kapcsolatban egy mindmáig legjobb módszertani-rendszerező tanulmányt írt. A Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez c. munkájában

7 elvégzi a játék fogalmának alapvető meghatározását, a szó magyarázatát és a játékot elhelyezi a társadalmi élet egész rendszerében. Hangsúlyozza, hogy a gyermekek életében, különösképpen a társaséletben a játékoknak jól áttekinthető, világosan felismerhető kategóriái vannak. A játék az egyik legősibb tevékenység s az legeredetibb formában a gyermeki közösségekben figyelhető meg. Érdekes megállapítás, hogy a gyermekjátékok a felnőttekénél egységesebbek. A felnőttek játékai lényegesen differenciáltabb jelenségek és azok a népélet egyéb kategóriájába (pl. népszokások, népi színjátszás) sorolhatók. A játékról a szaktudomány képviselői három fő elméletet alakítottak ki, az erőfölösleg, az üdülés és a gyakorlás elméletét. Az elméletek végső konklúziója szerint a játék öncélú tevékenykedés. Mindezekkel szemben Lajos Árpád hangsúlyozza, hogy az elméletek a játéknak csak azokat és célját magya9