Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)

Környeyné Gaál Edit: Lajos Árpád életéről és munkásságáról

1961-ben, az Észak-Magyarország egyik számában A népi zeneízlésről szóló cikkében pl. a következőket írja: „Nem igaz, hogy elavult a népzene! Csak azokkal történt baj, akik eltávolodtak tőle. A magyar népzene századokon át alakult a nép válogató, alkotó ízlése nyomán. A több, mint 10.000 ismert népi dallam a dolgozó tömegek szellemi alkotása. A szocialista művelődéspolitika fontos kötelessége, hogy e népi zeneízlés ápolását, fejlesztését felvállalja." Fáradhatatlanul szervezte a népi együtteseket nemcsak helyben, hanem a megye valamennyi járásában. A gyakorlati iskolai nevelő-munkához felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott. A tömegkommunikációs eszközöket is igénybe véve igyekezett átmenteni, megőrizni a népi hagyományokat, terjeszteni és közkinccsé tenni őket, hogy gazdagítsa vele a mát is. Vezéralakja volt a TIT Néprajzi ismeretterjesztő tevékenységének. 1969-ben megbízottként rövid időn át ellátta a megyei múzeumigazgató tisztét is. Munkásságát 1955-ben Szocialista Kultúráért kitüntetéssel,nyugdíjazása előtt pedig Munka érdemrenddel ismerték el. 1973-ban nyugállományba vonult, ám aktivitása ezután sem szűnt meg, a múzeum külső munkatársaként tovább dolgozott. 1976. október 3-án a helyi újság- és rádió tragikus közlekedési balesetről adott hírt: szeptember 29-én, életének 65. évében elhunyt Lajos Árpád, nyugalmazott muzeológus. A dédestapolcsányi temetőben helyezték örök nyugalomra. A pályatársak és barátok, a fiatalabb munkatársak és a távolabbi tisztelők több nekrológban méltatták tevékenységét, emléket állítva szeretetreméltó egyéniségének is. Ügy gondolom, aki alaposabban megismerkedik Lajos Árpád munkásságával, vagy aki közelebbről is ismerte őt, az a tragikus véletlen ellenére sem szomorú képet őriz vele kapcsolatban. Munkatársainak róla alkotott jellemzését talán Viga Gyula foglalta össze a legkifejezőbben. Ők, — a volt munkatársak — életerővel, emberséggel, józan bölcsességgel teli embernek ismerték, olyannak, aki a közösség számára is ritka érték: segítőkész, fáradhatatlan. Aki emberi jótulajdonságait a tudományos munkában is kamatoztatta: például kapcsolatok teremtésében, a tiszteletben, amelyben minden adatközlőjét részesítette. Munkásságában megtalálta a „tudományos" és ,népművelő "munka helyes arányát, s fontos szerepet játszott abban, hogy Borsodban ma is igen aktív az önkéntes néprajzi gyűjtő mozgalom. Tisztelték óriási anyagismeretét, amelynek birtokában fontos összefüggéseket tárt fel, melyek a további kutatómunkához is alapot szolgáltatnak. Lajos Árpádról a legméltóbban megemlékezni munkásságának felidézésével lehet. Az elemzésre a következő előadások hivatottak. A bevezető feladata csak az életút felvillantása lehetett. Környeyné Gaál Edit 7