Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Siska József: A Bodrogköz népmozgalma

' Erdélyből kiindulva Szatmár, Kalló, Kisvárda érintésével jutott el vidékünkre, majd a szőlőskei Bodrog réven keresztül a felvidéki bányavárosok és Lengyel­ország felé vette az irányt. 7 Békeidőben ennek az útnak közelsége prosperi­tást hozott a környezetében lévő települések számára. Nem véletlen, hogy a Bodrogköz vásáros helyeinek és mezővárosainak láncolata: Szerdahely, Kö­vesd, Helmec, Lelesz itt jött létre. 8 Á nagyúthoz a jelenlegihez hasonló sűrű­ségű mellékút csatlakozott. A Bodrogzugban és a Felső-Bodrogköz települései között ezek biztosították az összeköttetést. Az okmányok csupán a Hosszúrét északi peremén fekvő néhány karcsamelléki falut: Lukat, Karcsát, Ricset írják a belvizek miatt nehezen megközelíthetőnek. A nagyút nyitottá tette az észa­ki-északkeleti körzetet. Elsősorban a Hegyaljával, az ungi Vizmeges és a sza­bolcsi Tiszakönyök lakóival érintkeztek, de távolabbi vidékek vándorai, iparos és kereskedő emberei gyakran vetődtek erre. 9 A békés időkben előnyös nyi­tottság háborúk idején bizony hátrányos volt. Az átvonuló hadak, barát és el­lenség egyaránt az itt élőket sanyargatta, megakadályozta a termelő gazdálko­dás normális folytatását, elvándorlásra késztette a bodrogközieket. A háborúk után aztán pótolni kellett a termelő erőt. Idegeneket telepítettek be, vagy más vidékről szöktettek meg jobbágyokat a földeket birtokló nemesek. Egy 1387­ben keltezett okmány Bélyben és Nagytárkányban vlach jogú lakosságról ír. * ° Bélyben még 1401-ben is feljegyeznek egy Magnus András nevű hospest. 11 1397-ben Bácskai Jakab bodrogközi birtokára szökteti a felső-zempléni Kele­i csényben lakó jobbágyokat Paulochi Máté uradalmából. 12 A XV. század közepén cseh zsoldosok pusztítják el a FelsőBodrogköz sok települését. A sorozatos háborúk, a termelésmód feltételeinek változása miatt a Bodrogzugban 3, a legnyitottabbnak számító északi-északkelé ti részeken 27 * helység szűnik meg örökre. 13 A lakosság csak azokon a területeken marad meg törzsökösként, amelyeket a vizenyők miatt a katonák sem tudnak meg­közelíteni. A mohácsi vész után a Bodrogköz a királyi Magyarország része marad, de annak keleti, ütköző zónájában. A királyi koronáért folyó csatározások egy része a tájegység közelében zajlik és az egymás ellen vonuló hadak feldúlják a vidéket. 1541-től a királyi rovásadó és dézsma jegyzékek, földesúri urbáriumok megközelítő pontosságú és folyamatos adatokat szolgáltatnak a bodrogközi népességmozgások tanulmányozásához. A szakembereknek fenntartásaik van­nak e három forrás adataival kapcsolatban, de azt elismerik, hogy az eddigi esetleges részadatokkal szemben átfogóbb és részletesebb információt nyújta­nak. 14 Az 1541-es adójegyzék 59 bodrogközi települést regisztrál, amelyből négynek: Dámócnak, Csékének, Abának, Kerektónak már csak.pusztatelkei vannak. Az összesen 578,5 jobbágy telekből 100 áll üresen. 15 1548-tól 1576­ig egyre növekszik a népességszám. Az elpusztult falvak új rátelepülnek. A tö­rök által szorongatott déli megyékből érkeznek sokan, de északi irányból is

Next

/
Oldalképek
Tartalom