Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Siska József: A Bodrogköz népmozgalma

jönnek telepesek. 157l-es földesúri okmány Dobra és Dámóc lakóit rutén kolonusoknak írja.

16 1576 és 1596 között egyre csökken az adóköteles porták száma és nő az adómenteseké, amely kiváltság az új lakókat illette meg leginkább. Az 1598-as összeírás 56 bodrogközi helység adatait tartalmazza. (A három bodrogzugi falut Zalkodot, Visst, Kenézlőt időközben közigazgatásilag a szomszédos Szabolcs megyéhez csatolták, így 1950-ig nem szerepelnek a zempléni kimutatásokban.) A Tiszamellék, Karcsamellék, Bodrogmellék, Ticemellék településein összesen 1483 adózó házat jegyeznek fel.

17 A XVII. században ismét sűrűn váltják egymást a háborús és békés időszakok. A Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György, Thököly hadjáratai miatt pusztulnak a bodrogközi falvak és mezővérosok. Ezekről a zűrzavaros évtizedekről már a megyei és az egyházi iratok bő információt adnak, amelyek nem csak a tájegységről kifelé irányuló, hanem a helyi települések között zajló belső migrációt is rögzítik. Két szemelvénnyel szeretném érzékeltetni milyen hatással volt ez az évszázad a bodrogköziek életére: „ . . . Mindez háborúságos időkben is, mindez ideig is nem vót könnyebb fizetés rajtunk mindenkinél. De immár most az mi szegény helyünkből és végső pusztulásra jutott falunkból már sokan elmentenek. Kérjük Kigyelmetek itt maradt kilenc gazdák, rajtunk az kemény pörtió iránt könyörülni méltóztassanak, merthogy az elment gazdák terheit is mi viseljük, penig az magunk terheinek viselésére is elégtelenek lévén ... Alázatos ricsei lakosok."

18 „ ... Tekintetes Nemes Vármegye! Ugy vagyon tudtunkra, hogy az Nemes Vármegye az Dámocziaktul mindenféle adózást el engedett azért, hogy régi lakóhelyeket meg szállyák. Mivel penig mi közöttünk az régi Dámoczi lakosok közül egy néhányan laktanak az mi adónkban az reájuk eső rész másfél portió. Azok penig immár miközöttünk nem akarnak fizetni, mivel az régi lakóhelyekre akarnak menni amint, hogy már háznak való fát is hordattak oda. Kérjük ezért alázatosan Kigyelmeteket, hogy azon Dámocziakra eső másfél portiót rajtunk ne kívánja Szolgabíró Uram ... Ha Nagyságotok, Kigyelmetek el nem engednek benne, már holmi jövevényként sokan elmentenek, csak néhányan maradtunk. Ha Nagyságotok nem könyörül rajtunk, ilyentén nekünk is ide s tova lakhelyünket el hagynunk .. . Az Dobrai szegény lakosok . . ." *

9 A XVII. század hadi eseményei és a Rákóczi szabadságharc 5 felső-bodrogközi települést tett végérvényesen pusztává, Csernyő, Dámóc átmenetileg vált lakatlanná, de a többi helységben is sok volt az üres telkek száma.

20 A szatmári békekötést követő évtizedek népmozgalmi állapotát rögzíti Bél Mátyás leírása. A legtöbb bodrogközi falunál megjegyzi, hogy lakói Jövevények, kóborló népek, szlávok, rutének, lengyelek".

21 A török kiűzésével megindult népességmozgásból tehát a tájegység lakói szintén kivették részüket. A bodrogzugiak közül sokan vándoroltak el a hegyaljai városokba, a felső-bodrogközi helységekből az Alföld felé. Szabolcs megyéből és a felső-zempléni falvakból 12