Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Janó Ákos: A Bodrogköz néprajzi irodalma
szakemberek mindig felvették a kapcsolatot a Bodrogköz önkéntes kutatójával, a Cigándon élő Kántor Mihállyal, akinek 1909-től 1961-ig, de különösen az 1930-as évekből, a kisebb-nagyobb néprajzi közlemények egész sorát köszönhetjük, így nem véletlen, hogy a Bodrogköz lelkes és kiváló néprajzi gyűji» tőjét a népszokások mellett a tárgyi anyag műveltségbeli szerepe vagy a népi mesterségek archaikus vonásai éppúgy érdekelték, mint a népnyelvi jelenségek, amelyeket a népi kultúra teljességéhez tartozónak, a népi műveltség táji meghatározójának tekintett. A felszabadulás után Bakó Ferenc (1953.a. és b.),Szolnoky Lajos (1954, 1956.), Balassa Iván (1963,1975.),Dankó Imre (1964,1970,1972.) ésBodó Sándor (1964, 1971.) voltak a Bodrogköz jeles kutatói, de mellettük a korábbinál is szélesebb körben bontakozott ki a helyi honismereti mozgalom és társadalmi néprajzi gyűjtőhálózat keretében folyó kutatómunka. E vonatkozásban a Nagy Géza által irányított karcsai Erdélyi János honismereti szakkör és a Kováts Dániel vezette sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium Kazinczy Köre végzett dicséretes munkát. Gyűjteményes köteteikben (Nagy Géza, 1971.a., Kováts Dániel, 1971.) szinte minden részlettémából fordulnak elő értékes adatközlések. A gyűjtés szervezését Kováts Dániel később nagyobb területre is kiterjesztette, a szerkesztésében megjelent újabb gyűjteményes kötet (1985.), m valamint a megyei honismereti mozgalom időszakosan megjelenő kiadványai (SzBAZ.) a Bodrogköz társadalmi néprajzi gyűjtőinek szám szerint is jelentős > táborát kapcsolta be a kutató munkába. Mivel az egész megyére kiterjedő kutatási eredményekből adnak válogatást a Bodgál Ferenc (1966.), Viga Gyula (1981.) és Szabadfalvi József (1981.) szerkesztette gyűjteményes kötetek, ezek területünket csak részben érintik, de igen tanúságosak lehetnek a jövő » gyűjtői számára, s ezek is hozzájárulnak a Bodrogköz teljes néprajzi képének kialakításához. Ugyanígy haszonnal forgathatjuk a Bodrogköz kutatását, néprajzi feltárását is szorgalmazó Herman Ottó Múzeum évkönyveit és a múzeum egyéb közleményeit tartalmazó köteteket. Ezekből a honismereti mozgalom munkásai és a társadalmi néprajzi gyűjtők az egyes témák hivatott kutatói által történt szakszerű megközelítések tudományos feldolgozások szempontjait és módszereit sajátíthatják el. Mint a Bodrogköz néprajzi kutatásának legnagyobb eredményeit tarthatjuk számon Balassa Iván Karcsai mondák (1963.) és a Bodrogköz néprajzi monográfiájának is tekinthető Lápok, falvak, emberek (1975.), valamint Nagy Géza Karcsai népmesék (1985.a.) című köteteit. Ezekről megfelelő, tudományos jelentőségüket méltóan kifejező értékelések alig jelentek meg. Ezekkel együtt a Bodrogköz ma a néprajzilag legjobban feltárt magyar tájak közé tartozik. A „hivatalos" értékelés helyett egyik munkáról a kevésbé hozzáférhető , helyi szakvéleményt idézzük: „A lápok, falvak, emberek könyve a népi mondák tükrében és a közelmúlt történelmi szereplőinek tanúságtételében idézi elő a Bodrogköz őskorát * 75
