Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: A Bodrogköz népi építkezésének vázlata

tik meg a kutat, mely mellé itatóvályút is tettek. Esetleg nyárikonyha és más kisebb melléképületek álltak még a telek házzal szembeni oldalán. Más területekhez hasonlóan a bodrogközi ember számára is az építőanyagok beszerzésével kezdődött az építkezés. A természetföldrajzi viszonyok alapvetően determinálták az elérhető és könnyen felhasználható építőanyagok körét. A föld Ül. a sár, a fa (a vesszőtől a gerendáig minden formájában), a nád, gyékény, sás, és néhány felső-bodrogközi településen a kő volt ilyen természetadta építőanyag. A vakoláshoz, a falba kötőanyagnak és a tapasztáshoz szükséges sár eleve adott volt minden faluban. A folyók, vízjárta helyek galériaerdői a múlt századig biztosították az épületfa szükségletet is. A tölgyesek kipusztultával, ill. a földesúri erdőgazdálkodás emelte korlátok miatt később a Hegyköz-Bodrogköz közötti aktív termékcsere útján érkezett az épületfa.

18 Pácinban a Má

: ramarosból leúsztatott fenyőfát, szarufákat, zsindelyt Cigándon megvásárolták és szekereken hordták haza.

19 A Bodrogzug települései is a leúsztatott fát vásárolták Tokaj fűrésztelepein. A nád, a sás és a gyékény gazdagon termett szinte az egész Bodrogközben. A nádat főként tetőfedő, de nem ritkán falképző anyagként is felhasználták. A jó minőségű, stukatórnák való náddal még kereskedtek is, egyes források szerint Kassára, Budapestre, de még Bécsbe is eljutott a bodrogközi nád.

20 Királyhelmec környékén a Köves-hegy kitűnő építőkövet adott. Még a közelmúltban is minden faluban működött kőbánya. A legismertebbek közé tartozott a szentesi és a kiskövesdi bánya. A húszas években pl. egy kenyérért egy egész szekér követ lehetett kapni.

2 A falazatok közül a patics és a nádfal volt a legelterjedtebb. Kisebb jelentősége volt a vertfalnak, Cigándon, Visson, Kenézlőn és Zalkodon van adatunk az un. fecskerakásosnak nevezett rakott falra is.

22 A paticsfal népszerűségét olcsóságán és könnyen elkészíthetőségén kívül az indokolja, hogy a gyakori árvizeknek a vázszerkezet ellenállt, s a víz levonultával csak újra kellett tapasztani a hazat. A vályog a múlt század utolsó harmadában terjedt el. A korabeli leírások mind a bodrogközi falvak jellegzetes képéhez tartozónak tartják a falu szélén, főleg a cigányputrik közelében sorjázó vályogvető gödröket.

24 A föld és vesszőfonatos falazatú épületek alá nem tettek alapot, a vályogfal alá már igen. A követ a Hegyaljáról vagy a lecsapolások után, a közlekedés fejlődésével a kövesdi kőbányákból szerezték be. A falazatok elkészítése után a falban álló oszlopokra, az un. culápokba ácsolták be a sárgerendákat, majd erre kerültek a keresztgerendák. A födémet mestergerenda tartotta, amely sokszor az egész épületen keresztül húzódott. A gerendák közét deszkákkal fedték be, majd a padlást letapasztották. A keresztgerendákba ácsolták a szarufákat, felső harmadukban kakaskötéssel, kakasülővel. A szarufákat vagy lécekkel hálózták be vagy fűzfahusángokat kö31