Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Siska József: A Bodrogköz népmozgalma

dékek nem vállalták, hanem munkahelyeik közelében igyekeztek letelepedr ni.

32 A mezőgazdaság szocialista átszervezése sok embert késztetett arra, hogy a kezdeti nehézségekkel küzdő, gyengén fizető szövetkezetek helyett, a lakóhelyüktől távol eső, de magasabb jövedelmet biztosító ipari vállalatoknál m helyezkedjen el. A tsz-ek megerősödése, a melléküzemek létesítése 1975-1985 között bizonyos visszaáramlást indított meg, de ennek tendenciája korántsem tudta ellensúlyozni az 1950-től eltelt években elvándorolt lakosság számát. Az 197l-es településkoncepció tovább rontotta a kisebb falvak népességmegtartó képességét. Az egyébként is elmaradott infrastruktúrával rendelkező vidéken 1976-ban felszámolták azt a gazdasági vasú tat, amely 1914-től biztosította a déli települések Összeköttetését a Sátoraljaújhely—Budapest, 1930 és 1944 között a Nyíregyháza—Budapest vasúti vonallal. Az olcsó, nagytömegű és viszonylag gyors áruszállítás lehetőségének megszűnése sokat rontott a tájegység gazdasága" ^ rajzi helyzetén. 1966-tól a sátoraljaújhelyi székhelyű Hegyalja Ruházati I j több bodrogközi faluban fióküzemet létesített a nők helyi foglalkoztatásának érdekében. 1975-től a tsz-ek hoztak létre férfi és női munkaerőt egyaránt alkalmazó kisüzemeket, amelyek az elmúlt évtől kezdve a piaci viszonyok és a gazdasági szabályzók változásai miatt sorra ráfizetésessé váltak a vidéken egzisztáló közös szövetkezetekkel egyetemben. Hiába észlelhető az infrastruktúra bizonyos mértékű fejlődése — korszerűbb ellátást biztosító bolthálózat kiépülése, a vezetékes ivóvíz biztosítása — ha a mezőgazdasági üzemek, a bodrogköziek zömének kenyéradói krónikus gazdasági gondokkal I küszködnek. A tájegység lakosságának elöregedése és fokozatos csökkenése visszafordíthatatlan folyamattá vált.

33 összegzésül elmondható: Az újkőkortól napjainkig folyamatosan lakott Bodrogköz népessége a történelmi események és gazdasági lehetőségek változásának következtében állandó mozgásban volt. A bevándorlók és az elvándorlók eltérő intenzitással követték egymést a tájegység mindenkori népességeltartó képességének megfelelően. A társadalmi struktúrában, az anyagi kultúrában, a szellemi hagyományok megőrzésében a mai napig érezhető arhaizáció a sorozatos migrációk ismeretében nem magyarázható nagy számú törzsökös népesség folyamatos jelenlétével, hanem inkább gazdasági adottságokkal. A Bodrogköz soha nem tartozott Magyarország gazdaságilag legvirágzóbb régiói közé, így az anyagi lehetőségek hiánya az élet minden területén megkésettséget eredményezett. A tájegység gazdasági, néprajzi szempontból nem tekinthető homogénnek, inkább kontakt zóna az Alföld és Felvidék között, de még Erdély hatása 9 is felfedezhető, ha az itt élők anyagi és szellemi kultúráját alaposabb vizsgálat alá vesszük. • 15