Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Siska József: A Bodrogköz népmozgalma

• nagyobb lélekszámú tanya maradt az 54 nagymúltú településből és a 15 ta- i nyából.

2 7 A határ nem szigetelte el teljesen egymástól a magyarországi és a csehszlovákiai Bodrogközt. Létrehozták a kettősbírtokosság intézményét, amely jelentősen megkönnyítette a két ország közötti szabad mozgást. Minden községben volt a határ mentén átkelőhely. A két régió fejlődése, népességmegtartó képessége ettől kezdve az eltérő társadalmi és gazdasági körülmények hatására nem egyformán alakult, a Felső-Bodrogköz a mai napig megtartotta ebből a szempontból, a békés évtizedekben már a középkorban is érezhető előnyét. A trianoni békeszerződés után a magyarországi Bodrogköz lakóinak gazdasági helyzete mit sem javult. A még mindig kevés munkalehetőséget kínáló vidékről 1923-1925 között Kanada Ontario, Manitoba és Saskatchewan tartományaiba toboroztak munkaképes férfiakat, akiknek jelentős részük ott is telepedett le. Ebben az időszakban volt egy nagyobb létszámú visszatelepülés az Egyesült Államokból, akik közül az 1929-193l-es gazdasági válság hatására ismét kivándoroltak régi munkahelyükre. Az 1922-1925-os és az 1930-as Hosszúréti földparcellázás a tájegységen belül indított el kisebb népességmozgást. Főleg a Hosszúrét peremén elhelyezkedő falvak lakói váltottak földet, építettek egyedülálló tanyákat, de érkeztek ide új telepesek Sátoraljaújhelyből, Sárospatakról és Szerencsről is.

28 19381945 között ismét Magyarországhoz tartozott a történeti tájegység. Ebben az időben főleg a cselédség soraiban volt nagyobb mérvű migráció. A bodrogköziek Szabolcsba húzódtak, helyükre Erdélyből és a Felvidékről érkeztek mun- < kavállalók.

2 9 1940-ben 53 község és 92 kisebb-nagyobb tanya volt a Bodrogközben.

30 A második világháború után három állam: Csehszlovákia, Magyarország és Szovjetunió között osztották fel a tájegységet. Csehszlovákiából 1945-1948 között, a Benes-féle kollektív felelősségrevonás gyakorlatának éve- * iben sok család települt át a magyarországi határmenti falvakba. A kettős határhasználat intézményét és a sűrűn elhelyezkedő határátkelő helyeket felszámolták, megszigorították a kapcsolattartás lehetőségét az egymáshoz ezernyi szállal fűződő régiók között. Az 1945 után megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai rend ismét újabb folyamatokat indított el a településhálózat és a népességmozgás alakulásában. Csehszlovákiában a szovjet-magyar határ közelében egy várost építettek fel avasúti határátkelő kiszolgálására rTiszacserny őt. Magyarországon két község tűnt fel a térképen. Tiszacsermelyt Máriapusztából és József majorból hozták létre 1950-ben. Györgytarló teljesen újonnan települt 1954-ben.

31 Az egykori uradalmi majorok cselédlakásait fokozatosan elbontották és helyettük lakóházakat építettek. A magyarországi tájegységrész munkalehetőségei 1945 után sem változtak, ezért a bodrogközi férfiak 1950-től egyre többen helyezkedtek el Budapest üzemeiben, Salgótarján, Eger, Miskolc és a borsodi iparvidék nagyberu- , házasainál, ahonnan hetenként vagy kéthetenként utaztak haza családjukhoz. A kétlaki életmódot az 1960-as években felnövekvő, szakmát szerzett nemze14 •