Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
†Román János: A mértékek használatának vándorlása
általában 5—6 literes, a nagycsobolyó 15—20 literes. Forrásainkban inkább szemes termények mértékegységeként jelentkezik a csötört vagy véka, amelynek űrtartalma 25-35 liter. A használatban előfordult Cselejen például fél és negyed csötört is, Sárospatakon 1601-ben negyed véka. 1741. évi forrás pedig egyenesen pataki vékát említ. Úgy tűnik, a véka elnevezés például a Bodrogközben általános, míg a felsőzempléni és abaúji részeken volt inkább elterjedt a csötört. Sűrűn előforduló űrmérték, nagyobb részben szemesterményekre, a nevében szláv eredetűnek mondott désa vagy dézsa is. Tiszakeszin 3 dézsa egy köböl, Makkoshotykán konyhadézsáról történik említés, 1670-ből pedig eperjesi dézsa fordul elő területünkön. Természetesen elsősorban bormérték a hordó, s előfordulásai Tőketerebestől Göncig, Miskolcig, megszámlálhatatlanok. Sárospatakról 1587-1694 közötti időből van több adatunk, Sátoraljaújhelyen 1617-ben a meszet is mérték hordószámra. A tokaji hordó 178 icce, a gönci hordó 1626-ban harmadfélszáz icce űrtartalommal szerepel, míg egy seres hordó csak 100 icce. Az icce, mint a fentebbivel egyenlő mértékben elterjedt űrmérték, országos és helyi mértékegységként előfordul. Makkoshotykán például a budai vagy öreg iccét említik, s mintha a helyi mértékek kétszerese volna. Egy köböl bor volt 5 budai icce. De volt Miskolc környékén, például Sajóecsegen, miskolci icce, Fűzéralján, Nagyazarban szécsi icce, Bodrogzsadányban pataki icce és tolcsvai icce. A magyar icce űrtartalma általában 0,5979 liternek vehető. Igen ritkán, s főleg sör vagy lőre űrmértékként fordul elő a jegel, vele kapcsolatban Szádudvarnokot említhetjük. Az egész területen, s minden időben előfordult űrmérték a kád. Sárospatakon 1620-ban szerepelt öreg kád, de űrtartalma nem pontosítható, van azonban néhány adat az 1655. évi vele kapcsolatos vételárakról. A kassai kád 1,50-1,80 forint, a Bodrogközben csinált kád 2,50 forint, a közönséges, mecenzéfíkád 1 forint. Részben bor, de nagyobb részben szemestermény űrmértéke a köböl, amelyre vonatkozólag 1570-1701 közötti időből a terület szinte minden helységéből rendelkezünk adatokkal. A források helyi mértékként kassai, miskolci, rozsnyai, szepesi, szécsi, szikszai, szombati, nagymihályi, újhelyi köbölt említenek. A nagymihályi köböl 64 liter, Korlátfalván 1 köböl egy kalongya, azaz két kereszt szemestermény mértéke, Makkoshotykán 1 köböl 5 budai icce, Miskolcon 16 miskolci icce, Nagyazarban 7 szécsi icce, Alacskán 12 icce. Királyhelmeci 1572. évi adat szerint a kassai köböl 83,16 liternek felel meg, súlyra 64 kilogram. Ritkán előforduló űrmérték a kupa, Bodrogkereszt úrban éppen lőre mértékként találjuk, a helyi mértékek közül pedig a leggyakoribb az eperjesi kupa 1626-1655 között. Ritkán előforduló, talán mert nem forgalmi, hanem inkább fogyasztási mérték a messzely, amelyet mész tartozással kapcsolatban említ sároraljaújhelyi 1617. évi bejegyzés. Ha a leggyakrabban emlegetett félmesszely, vagy félmesszelyes 1/4 liter űrtartalmú volt, a messzely természetesen 1/2 literes. Igen változó vagyságú lehetett, bár sűrűn előfordul a mérce, amelyből forrásaink helyi mértékként csak rozsnyóit említenek, bár nagyon sok abaúji, borosodi, gömöri előfordulási helyét említhetnénk, közelebbi meghatározások nélkül. Ser űrmértékként történik említés például Vehécen és Abaújváron a négel, vagy négelyről. Szécskeresztúrtól Tiszanánáig előfordul a pint, amelyek közül megállapíthatólag a szécsi pint 2 icce. 1626-1655 között fordul elő, legsűrűbben kassai megkülönböztetéssel és délborsodi helységekben a puttón, túró mértékként például Sajószögeden a sajtár, ami a dézsa 1/20-a lehetett, s szintén ritkaság a Sátoraljaújhelyről 1617-ben említett seffely. Minden helység26
