Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
†Román János: A mértékek használatának vándorlása
ben minden időben előforduló űrmérték a szapu, mégpedig többnyire helyi mértékként. Vámosújfalun falu szapuja, Olaszliszkán liszkai szapu szerepelt, de volt jósvai, kassai, pataki, rozsnyói, szécsi, szikszai, szombati, miskolci szapu, az utóbbi egészen távoli helységekben is előfordul. Felvidéki túrósbödön űrmértéknek tűnik a vanna, amely előfordult például az ugocsai Bocskón 1670-ben. Főként szemes termények űrmértéke a zsák, amelyből Sárospatakon 1666-1701 között köblös zsák fordul elő, Tiszaeszláron pedig a vékás zsák 110, a parasztzsák 80 kilogramm körüli szemes termény hordozója. Szembetűnő a súlymértékek kevés száma és aránylag ritka előfordulása, aminek a legfőbb oka bizonyosan az, hogy abban az időben még az említett űrmértékekkel és az alább említendő tömegmértékekkel mértek elsősorban. Viszonylag a leggyakoribb a nevében német eredetű font előfordulása. Tokajban 1610-ben faggyú, Sátoraljaújhelyen hús mértékként találjuk. 1 font megfelelt 32 latnak, ami 0,56 kilogramm, s 100 font, azaz 56 kilogramm az úgynevezett régi mázsa. Ezzel meg is említettünk minden előforult mértéket, megjegyezve, hogy a kila és a lat fordul elő legritkábban, s gyakoribb a mázsa, de úgy látszik az előbbiekkel együtt elsősorban állati termékek mértéke, minthogy Tokajban 1632-ben, továbbá Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Erdőbényén a XVII. század végén mázsa faggyúról történik említés. A jobb híján tömegmértékek gyűjtőnévvel megjelölhető, sokféle és sokfelé előforduló mértékek elsősorban mezőgazdasági termékek mértékei. Általánosan elterjedt az asztag, főként takarmányfélékkel kapcsolatban. Ritkább a német eredetűnek mondott bála, amely mellett, s olykor helyett említenek köteg, göngyöleg, csomag, közelebbről meg nem határozott mértékeket, jellemzőjük, hogy vászonba, papírba csomagolt tömeget jelentenek. Betakarított széna mértéke az ótörök eredetűnek mondott boglya, amely Nagytoronyától abaúji, borsodi területeken át Susáig kerül elénk, sőt területmeghatározásként is előfordul gyakran, boglya termő megjelöléssel. Ritkán előforduló s darabszám helyett összetartozó csoportot jelölő a bokor, például bokor csizma a mostani pár csizma helyett, s többször előfordul a bokor a zempléni gombkötőknél is készítmény csoportokkal kapcsolatban. Széltében használt, sokszor hozzávetőleges mértékként a darab, mint Szécskeresztúrtól Szikszón át Berentéig sok községben a darab föld, pontos megjelölésként pedig különféle háziállatokra a darab, darabszám. Kizárólag kalászosokra található az egész területen, s egymással szoros összefüggésben a kalongya, kepe, kereszt, kéve. A kalongya általában 2 kereszt, azaz 32 kéve, a kéveszám azonban változik is, mert Szilicén 26, a Hegyalján 30, Kenézlőn 34 kévével szerepel. Két kalongya, azaz 4 kereszt, tehát 52-72 kévenagyságú a kepe, amelyre vonatkozólag területünkről 22 községből sorolhatnánk bejegyzéseket. Még több a helyi adat a már említett kereszttel és kévével kapcsolatban, de kévenagyság előfordul kenderre is, például az abaúji Kupán vagy a gömöri Szalócon. Kender mérték a zempléni Szacsur 1585. évi bejegyzésében akita, ami Benkócon 1648-ban marok. A kereszt nevét helyettesíti több felsőabaúji községben a rakás. Tömegmértéknek vehetünk bizonyos számszerű meghatározásokat is, mint százszámra, amint ezt a fazekas áruknál találjuk, vagy az egyszer töltve, másfélszer töltve, kétszer töltve cserearány meghatározást, vagy az egy kemence kenyér, egy kemence mész mértéket, amint azt Nagytoronya községben 1567. évi bejegyzésben találjuk. Mindenütt és sok termékre vonatkoztatva előfordul a szekér, szekérszám, szekérszámra tömegméret. 27
