Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Sztrinkó István: A tanyák és a város árucserekapcsolata: tanya–város migráció
ben Félegyháza monográfusa a csirkepiacról megjegyzi, hogy „Ez utóbbin már kora hajnalban megkezdődik a vásár. Százával állnak itt a baromfit szállító tanyai kocsik. A tér közepén nagy garmadában állanak a csirke-nagykereskedők szállító kosarai." 19 Halason a legnagyobb baromfifelhozatal a nyári, úgynevezett bocskoros vásáron volt. Különösen sok volt a pulyka, „mivel itt, a homokos tájakon, tenyésztésük könnyebb volt, mint más vidékeken. A homokon sok volt a szücskő, ami a pulyka számára igen jó eledel. 20 A harkakötönyi gazdák ugyancsak a halasi Schneider cégnél értékesítették a tanyák körül nagy számban nevelt pulykát. A felvásárló cégek mellett a magánértékesítés formái is kialakultak. „Érdekes pl. a szabadszállási ,tömők' eljárása. Ezek az egész vidéken, különösen Kiskőrös és Akasztó vidékén, szedik össze, a kitollasodott fiatal libát, megtömik, s kihizlalva értékesítik. Sok család él ebből és egy-egy helyen 100-200 db fiatal libát tömnek." 2 * Az 1930-as években a piacozásnak azt a formáját, mikor az asszonyok ősszel 2—3 hízott és megtisztított libával vonaton jártak Budapestre, pestözésnek hívták. Az állattartó tanyák nagy többségében képződött tejfelesleg. Nehézkes szállíthatósága miatt nem elsősorban a tejjel, inkább a belőle készült termékekkel minden település heti piacain megjelentek a tanyai gazdasszonyok. A tanyai gazdálkodás másik típusát azok a gazdságok jelentik, ahol a termelés súlypontja a szőlő- és gyümölcskultúrán van. Legtöbbször nem jelentenek ezek tiszta profilú gazdaságot, hiszen a néhány holdas homokföldön az 1—2 holdnyi szőlő mellett igyekeznek megtermelni a kenyérrevalót és az önellátáshoz szükséges többi terményt is. A hangsúly azonban a szőlő és a gyümölcsön van, mivel viszonylag kis területen is intenzív munkaráfordítással jelentős haszon érhető el. Az 1930-as évek elején nagyhírű gyümölcspiaca volt a Kiskunság szélén fekvő Jánoshalmának. A község vásártere „ . . . Nagy négyszögletes tér, ügyes beosztással az árusítók részére, egyik oldalon cégtáblával jelzett nagy nyitott színek a gyümölcs csomagolására . . . Ezen a téren ezren is összegyűlnek hetenként háromszor s olyankor emberember hátán tolong a sokadalomban ... A termelők megvonalazott helyeken árulják kosarakban a gyümölcsöt és tragacsaikat külön megjelölt helyen rakják halomba ... A kereskedők egy része helybeli, a többi halasi és kecskémét—körösi cégek megbizottja. . . . A jánoshalmi piac körébe számíthatók Rém, Borota, Mélykút és a halasi tanyák egy része is. A forgalom méreteit jellemzi, hogy van olyan nap, amikor hatszáz kocsi és mérhetetlen nagyszámú tragacs hozza föl az árut, és ilyenkor harminc vagon is elmegy az állomásról." 22 Területünkön az értékesítés esélyeit tovább növelte egy-egy jellegzetes tájfajta kialakulása is, mint pl. a halasi Kieffer-körte vagy az izsáki sárfehér szőlő, amelyek külföldön is jó piacokra találtak. i 19. SZALAY Gyula é. n. 398. 20. NAGY-CZIROK László 1965. 307-308. 21. SERFŐZŐ Géza é. n. 72. 22. ERDEI Ferenc 1977. 219-221. 93