Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Sztrinkó István: A tanyák és a város árucserekapcsolata: tanya–város migráció

A homok meghódítása, termőre fordítása, belterjes kultúrákkal való intenzív megművelése igen összetett folyamat volt. Sajátos eszközökre, technikákra, termelési tapasztalatokra, s nem utolsó sorban újító, vállalkozói szellemre volt szükség. A Fölső-Kiskunságban, ahol domináltak a törzsökös települések, a homokföldeknek, mivel alkalmatlanok voltak a hagyományos gazdálkodás folytatására, nem volt becsületük, értékük. Szabadszálláson elmondták, hogy „ .. . mikor a szabadszállási határt felosztották, a fekete földeken adták a járandóságot. Adtak hozzá Aranyegyházán homokot, Balázson rétet, kaszálót. ... Amikor bejöttek a Zrínyiek, Síposok, Molnárok, akkor volt olyan ember, aki két bornyuért odaadta azt a 8 hold járandóságot, nem való az a rossz homok semmire se, mondták. No mikor ezek telepítettek szőlőt, akkor osztán mondták a szabadszállásiak, hogy tényleg Aranyegyháza most már, mert ontotta a pénzt a szőlő."

23 A homokot vásárlók itt is, mint a többi régi kiskunsági településen a környező uradalmak katolikus cselédei, vagy a kenyérkereset nélkül maradt juhászai voltak. Ugyanekkor az Alsó-Kiskunságban a szegedi kirajzások és a migráció egyéb irányai révén a homok is értékké, termelésre alkalmas területté vált. Itt mindössze egy törzsökös település, Halas található, s ezért bizonyára nem véletlen, hogy az e tájon alakuló társadalom nyitottabb volt az újításokra, ami megfelelő társadalmi-gazdasági körülmények között a szőlő- és kertkultúrát meghatározó szerephez juttatta. Néprajzi módszerekkel is jól dokumentálható, hogy a homok termőre fordításában az új tanyai gazdák többsége mindenkor a rentabilitásra törekedett, s nem a földművelés és állattartás kettősségére alapozott. Pl. a Kisszállásra kerülő szegediek hegyhúzóval, talicskával, bakittyal hordták el a buckákat s tették művelésre alkalmassá a területet. Utána szőlőt, főleg kövidinkát telepítettek, gyümölcsfát ültettek, dinnyét termesztettek, mellette aprójószágot, leginkább pulykát neveltek.

24 Illancsban a szőlőtelepítés első egy-két évében ugyancsak dinnyét termesztettek, s a környékbeli piacokon abból pénzeltek. Az árutermelő tanyai gazdaságok mellett meg kell említeni azokat is, akik igazán nem tudtak bekapcsolódni az árucserébe. Apró homoki birtokukon a létminimumot is alig tudták biztosítani, így piacra vitt árujukat legtöbbször saját maguktól vonták meg, hogy a legszükségesebb dolgokat beszerezhessék. Bodogláron volt olyan 5 holdas gazda, aki 4,5 holdon gabonával küszködött, s csak fél holdon telepített szőlőt. A gazdálkodást házkörüli állattartás egészítette ki. Még az 1980-as évek elején is egy kétosztatú vályogházacska és 14 putriépület jellemezte a gazdaságot. Nehezen kerültek be az árucsere vérkeringésébe azok a tanyák is, amelyek minden közlekedési útvonaltól távol estek, mint Bocsa, Tázlár, Orgovány külső határai. 5. A terület árucseréjével kapcsolatban, a közel sem teljes ismeretanyag alapján is elmondható, hogy tanya—város összefüggésben a tanyai gazdaságok üzemszervezeti formája a meghatározó. A parasztüzem szerkezetéből következik, hogy milyen termék vihető piacra. Az árucserére jellemző a nagykereskedelmi forma, bár természetesen mellette más típusok is találhatók. A vásárokon, hetipiacokon a felvásárló és exportáló cégek tevékeny23. KJM NA 124. 79/123. 24. BÁLINT Sándor 1976. 185. 94