Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Sztrinkó István: A tanyák és a város árucserekapcsolata: tanya–város migráció
Ez a példa is jól mutatja, hogy a feltört legelők, homokpuszták hagyományos gazdálkodási szisztémával nem voltak hasznosíthatók. A szőlő és a gyümölcs meghonosítása, művelése, volt a legmegfelelőbb válasz a környezet kihívására. E kultúrák művelését erősítette továbbá az is, hogy a homokos területeken elsősorban kisbirtokok alakultak ki, amelyek csak akkor tarthatták el a családot, ha belterjes műveléssel hasznosították. A belterjes kultúrák meghonosításában rendkívül nagyhatású példával szolgáltak egész környezetünknek a szegedi kirajzások. Csólyospáloson pl. 1200 négyszögöl szegedi örökföldárából 18—20hold alsópálosi pusztát vásárolhattak az idetelepülök. Hazulról hozott szőlővesszővel megkezdik a telepítést, fát ültetnek, hozzáfognak a paprika- és dohánytermesztéshez. Az öregek úgy emlékeznek vissza, hogy az itteni szőlő- és baracktermesztés alulról, azaz Szegedről indult fölfelé, vagyis a futóhomokon nyugat, észak felé, írja Bálint Sándor. 15 4. A tanyafejlődés vázlatos áttekintése után nézzük meg a század első évtizedeiben a tanyás gazdálkodás egyes típusainak árutermelését és bekapcsolódását az árucserébe. A gazdálkodás egyik típusának azt tekinthetjük, amelyik a földművelés és az állattartás kettősségére, ezek egymást kiegészítő egységére épül. A két ágazat aránya külső tényezők hatására módosulhat, ám a piacra történő gabonatermesztés sohasem volt igazán meghatározó. Egy 140 holdas halasi tanya 1880-as évekbeli gazdálkodására így emlékeztek vissza: „ ... volt egy fogadott gulyás is, mert voltak marhák, lovak, birkák már akkor nem voltak, kellett a pénz. Szántóföld kevés volt még abban az időben, a többi járás és kaszáló, kevés erdő, vízállás, nádas. Abban az időben nem nagy súlyt fektettek a gabonatermelésre, eladásra nem igen jutott ..." A gazdaságnak az állatok eladásán kívül pénzbevétele még abból volt, hogy a kiterjedt járásokra szájbérért vállaltak legeltetést. 16 Szabadszálláson egy 20 holdas gazdaság az 1920-as években állt 7 hold legelőből és kaszálóból, a továbbiak egyharmada ugar volt, a fennmaradó részt pedig kukorica és búza között osztották meg. Tartottak 3—4 tehenet, 4—6 ökröt, 2 lovat, 2—3 anyadisznót, 80-100 db libát és 40-50 db kacsát. 17 A példák szaporítása nélkül is kimondható, hogy a földművelés az önellátáson túl elsősorban az állattartás érdekeit szolgálta. A piacra vitt állatokból tettek szert az ilyen típusú gazdaságok jövedelemre. Csupán néhány vállalkozó szellemű gazda szerzett nagyobb jövedelmet heremag vagy mák termesztéséből, ez azonban nem mondható általánosnak. A nagyállatok eladásán kívül jelentős bevételi forrást biztosított a baromfitartás. Jellegzetes baromfitenyésztő körzetek alakultak ki Halas, Félegyháza vagy Szabadszállás környékén. Az értékesítést már a múlt század végén felvásárló és exportáló cégek biztosították, mit a halasi Schneider vagy a félegyházi Shwitzer-féle vállalkozások. „A félegyházi tanyákon ősz beálltától kezdve fűtik a baromfikamrákat, s a rántani való csirkét már karácsony táján kül dözik Varsóig, Szent-Pétervárig."-írják 1891-ben. 18 Az 1910-esévek15. BÁLINT Sándor 1976. 157., 159. 16. CSONKA Mihály 1977. 85. 17. SZABÓ László gyűjtése, KJM NA 124. 79. 18.HOITSYPáll891.226. 92
