Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Sztrinkó István: A tanyák és a város árucserekapcsolata: tanya–város migráció

szálon összefügg a táj népesedéstörténetével is. Szempontunkból a migrációnak döntően két irányát kell figyelembe venni. Az egyik az a folyamat, mikor a város lakossága települ ki a határba, állandóan lakott tanyákat és onnan művelt gazdaságokat hozva létre. Lényeges jegye ennek a migrációnak, hogy kizárólagosan egyirányú, nem véglegesen lezárt, mivel a legtöbb esetben megvan a városba való visszatelepülés lehetősége. Igaznak látszik ez a megállapítás még az ún. farmtanyák esetében is, annak ellenére, hogy itt a kiköltözés végleges. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy ez mégsem jelent gyökeres szakítást az anyatelepüléssel, hiszen a szűkebb, családi, rokoni kapcsolatok odakötnek, az árucsere is természetszerűleg a kibocsátó település felé irányul, s megvan az a lehetőség is, hogy a tanyai üzem felszámolása árán városi házat szerezvén visszakerüljenek a korábbi közösségbe. A migráció másik típusánál idegen helyről származók létesítenek tanyai gazdaságot, kik viszonylag távol kerülve saját településüktől, avval megszakad kapcsolatuk, vagy alkalomszerűvé válik. A Kiskunság és a Homokhátság területén számos ilyen szórványtanyás övezet jött létre ezen az úton. Ehhez az alapot a településektől távol eső puszták felosztása adta, ahová a város lakossága nem szívesen költözött ki, mivel a nagy távolság gyakorlatilag a kapcsolatok végleges megszakadásával járt, miként Majsa-Jakabszállás, Szánk, Móricgát esete is igazolja.

J1 Az uradalmak, nagybirtokok homokpusztáinak parcellázása ugyancsak megteremthette a tanyásodás alapfeltételeit. Olyanok vásároltak itt kisbirtokokat, akik eredeti lakóhelyükön a földszűke miatt jó áron értékesítették gazdaságukat, s az értéktelennek tartott homokon a korábbinál nagyobb területet szerezhettek meg. A migráció e típusánál legalább három irányt vehetünk számba. Az első a Jászság kiskunsági pusztáinak felosztása idejére esik, mikor számos jászsági család települ meg a Lajosmizsén, Kerekegyházán vagy Jászszentlászlón szerzett birtokán.

12 A másik a szegediek kirajzása a Kiskunság déli részeinek pusztáira. Kiskunfélegyháza vonaláig szinte minden település határában, s a legtöbb felosztott pusztán is kisebb-nagyobb számban találkozunk szegedi eredetű családokkal.

13 A harmadik irány eredőjeként nem jelölhető meg az előzőekhez hasonló egységes terület. A Tiszántúltól kezdve az ország legkülönbözőbb helyeiről származók próbálnak, mindenekelőtt az uradalmak parcellázásaiban részt venni, s megszerzett néhány holdas birtokon új gazdaságot létrehozni. Tipikus példája ennek a Jánoshalma melletti Illancs puszta, ahol nemcsak a jánoshalmiak, de a Bácskából, Szeged környékéről és a Dunántúlról származók egyaránt részt vettek a parcellázásban.

14 A terület neve igen tanúságos, nem véletlenül nevezték el Illancsnak. Az első, fekete földi területekről származó megtelepülök nem értettek a homoki gazdálkodáshoz, s néhány éves hiábavaló küzdelem után feledve a harcot, tovább költöztek. 11. Ehhez JANÓ Ákos 1982. 23-24. 12. SZABÓ László 1978. 307-308. 13. BÁLINT Sándor 1976. 140-252. 14. SZTRINKÓ István 1978. 143. 91