Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Sztrinkó István: A tanyák és a város árucserekapcsolata: tanya–város migráció

polgár végleg kiköltözik tanyájára, s így az üzemhely egyben állandó lakóhelyként is funkcionál.

6 Mindez magával hozza a várossal való kapcsolatok nagy részének megszakadását, illetve e kapcsolatok átrétegződését. A termelés és a fogyasztás egy helyre, a városon kívülre összpontosulva, szükségszerűen alakulnak ki árucsereviszonyok. Természetesen nem beszélhetünk általában tanyáról, hiszen a Homokhátságon is számos típusuk élt egy időben egymás mellett. Az irodalomból jól ismert típusok részletezése nélkül csak megemlítjük a tanyai kertészség intézményét, a gazdatanyákat, a bérelt földek rendszerét vagy a néhány holdas törpebirtokokat.

7 Eltekintve a tanyafejlődésre ható valamennyi társadalmi—gazdasági tényező részletes taglalásától, néhány mozzanatra mégis szükséges utalni. A múlt század utolsó harmadában a kiskunsági tanyafejlődésnek nagy lendületet adott a városok határának tagosítása? A tagosítás előnyeit főként a redemptus gazdák élvezték, kik összevont birtokukra állandó lakást építve gazdálkodtak. A tagosításból kimaradott földnélküliek, zsellérek vagy úgy szereztek birtokot, hogy a gazdák által értéktelennek ítélt homokföldeket megvásárolták, vagy pedig a várostól távol eső külső puszták, legelők felosztásakor jutottak néhány holdhoz. A birtoknagyságon kívül befolyásolták a tanyák jellegét a földrajzi körülmények is, hiszen másfajta gazdálkodást követeltek a fekete földi határrészek, mint a barnahomokos vagy futóhomokos, illetve a szikes területek. Nem hagyhatók figyelmen kívül a közlekedés és értékesítés tényezői sem. Érdemes röviden idézni egy 1934-es felmérés azon kérdőpontjára adott és valamennyi előző szempont figyelembevételével megfogalmazott válaszokat, amely az után érdeklődött, hogy általában hány holdból képes egy család megélni a településen.

9 Pl. a jó közlekedési feltételekkel, fejlett szőlő-, gyümölcskultúrával és kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségekkel (halászat) is rendelkező Apostagon szőlőből 2 hold, szántóból 5 hold kellett. A vasúti fővonal mellett fekvő Soltvadkerten, ahol a jó minőségű bornak és gyümölcsnek elfogadható piaca volt, kötött területen 5 hold, szőlőből 2 hold kellett a megélhetéshez. Kunszentmiklóson, Szabadszálláson és Fülöpszálláson a birtokminimumot 10 holdban jelölték meg, mivel a belterjes kultúrák ebben az időben még nem voltak jelentősek. Más forrásból azt is tudjuk, hogy a 17-20 holdas gazdaságot tartották ideálisnak.

10 A közlekedési utaktól távol eső Pániban vagy Tázláron középkötött talajon 10, homokon 30 holdon lehet megélni ha nincs rajta szőlő. Ugyanekkor Jakabszálláson is még csak a kezdeteknél tart a szőlő- és gyümölcskultúra, a növénytermesztés és az állattenyésztés a meghatározó, ezért 40 holdban jelölik meg az ideális birtoknagyságot. A különböző jellegű tanyai gazdaságok nyilvánvalóan az árucserébe is más-más arányban és különböző termékekkel tudtak bekapcsolódni. 3. A tanyafejlődés, a tanyás gazdálkodást folytató terület nagyarányú megnövekedése azonban nem csupán gazdaságtörténeti kérdés, hanem olyan folyamat, amely sok 7. ERDEI Ferenc 1976. 142-150. 8. JANÓ Ákos 1965. 79-83. 9. KIRÁLY László 1981. 53-54. 10. SZABÓ László 1982. 293. 90