Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

korában a földesúri függőség meglazult, önkormányzatát megerősíthette a három város. Kecskemét és Nagykőrös nem a földesurak kegyéből kapták vissza, illetve erősítették meg vásártartási jogukat. BALLÁ Gergely így ír erről a körösi krónikájában a XVIII. század közepén: „Anno 1697. die 25. Január. Felséges Leopoldus császár és király vásári privilégiumot adott elsőben Kőrös városának 5-a Martj, 27 Junj, és 26 Octobr. melly privilégiummal most is él a város, de nem a földesurak szerzettek, hanem a város, azért jussa sincs hozzá senkinek z's".

48 Kecskemét és Nagykőrös önrendelkezése folytán, de Cegléd földesúri fennhatósága ellenére is megőrizték vásártartási jogukat a XVIII. században, sőt, tovább erősítették azt. Kecskemét újabb két vásárnapot szerzett: Gordián napját (május 10.) 1746-tól, valamint - Bujánovics bécsi ágens közreműködésével — Szent Mihály napját (szeptember 29,) 1788-tól. Nagykőrös 1749-ben kapott megerősítést Mária Terézia királynőtől a Szent György-napi (április 24.) vásárra. A kecskeméti Gordián és a Szent György-napi vásár jeles tavaszi vásár, a jószág legelőre hajtása idején tartották meg. A Gordián-napit zöldvásárnak is nevezték. Legjelentősebb volt a kecskeméti fehértói vásár (Matkó-puszta és Ballószög találkozásánál levő Fehér-tó környékén). Két hétig tartott ez a baromvásár, s a Lőrincnapi (augusztus 10.) kirakodóvásárral fejeződött be, Kecskemét melletti páston.

49 A kereskedelem, árucsere döntő fontosságú volt a három város életében, fejlődésében. Különösen a távolsági, a távolsági és tájközi cserekereskedelem, amely az árutermelő mezőgazdaság feleslegeit volt hivatva értékesíteni, megteremtve a tőkefelhalmozódás, a vagyonosodás feltételeit, a tekintélyes cívis társadalom kialakulását. A XV. századtól egészen a XIX. század közepéig legjövedelmezőbb volt a jószágkereskedelem. A XV. században az Alföldről származott az ország marhakivitelének legalább 60%-a, amelyből a három város is számottevően kivette részét.

50 A török hódoltság korában tovább növekedett a nyugatra irányuló marhakereskedelem, melynek pontos indexeit rögzítik a török vámnaplók. Pl. a ráckevei és dunaföldvári réven Kecskemétről 3200 darab marhát hajtottak 1562-ben, s a következő év augusztusától 1564 januárjáig a váci réven pedig 1691 darabot. Cegléd alig maradt el Kecskemét mögött (1645 db), míg Nagykőrösről „mindössze" 948 marhát hajtottak fel.

51 A török hódoltság után, a XVIII. században hanyatlásnak indult a távolsági jószágkereskedelem, viszont megnövekedett a helyi vásárok jelentősége. A XIX. század közepéig prosperált a nagyhírű fehértói vásár, ahová ezerszámra hajtottak fel marhát, juhot, sertést a déli országrészekből, sőt külföldről is. Az 1840-es évekre már oly annyira lecsökkent a jószágforgalom, hogy meg is szűnt a határban tartott állatvásár 1847-ben.

52 A marhakereskedelem lehanyatlásával szinte egyidőben nőtt meg a kupeckedő kereskedelem. Különösen sok ceglédi állt össze „egy társaságba", s mentek sertésekért Magyarország déli vidékeire (Bánát, Szerémség, Temes), s az al-dunai fejedelemségekbe (pl. 1833-ban Rum városába is elvetődtek a ceglédi kupecek).

53 48. TŐRÖS László, 1970. 87. 49. BKML KkV Ballá János jegyzetek II. k. 581-583.; GALGÓCZY Károly, 1896. 594. 50. BÁCSKAI Vera, 1965. 62-85. 51. MÉSZÁROS László, 1979. 134-135. 52. BKML KkV Ballá János jegyezetek II. k. 581-583. 53. NOVAK László, 1982. 164. 80