Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

kedvezőbb helyzeti és helyi energiákkal rendelkező, központibb fekvésű települések, mint a három város, vonzották magukhoz a migrációra kényszerült népességet. A XIV. században már kialakult a három város törzsterülete. A lélekszámra vonatkozóan még becslésre is alig vállalkozhatunk (pl. Zsigmond király az egyik oklevelében 64 körösi embert nevez meg, akiket megidézett 1418-ban a ceglédiekkel folytatott pereskedés kapcsán)

2

. Feltételezhetően, néhány száz lakosból állhatott ekkor Nagykőrös városa. A három város népességének erőteljesebb gyarapodása a XVI—XVII. században következett be, a török hódoltság következményeként. Buda török kézre kerülése utáni (1541) bizonytalan politikai helyzetben a három város népessége ugyan rohamosan csökkent, ám kiváltságot nyerve a törököktől, mégis fejlődésnek indult a három település. Szolnok és Buda vára között elhelyezkedve, fontos szerep jutott Kecskemétnek, Nagykőrösnek és Ceglédnek: a török hadsereg hadtápterületét képezték, s a lőpor gyártáshoz szükséges salétrommal is ellátták őket. BALLÁ Gergely körösi krónikája tartalmaz adatokat - egyedüli forrásanyagként - erre az időszakra: „1552-dik esztendőben Kőrös városa conscribáltatván 52 sessioknál több több nem találtatott, melly pusztulását a városnak

3 a török császár akkori fővezére és budai herélt Ali pasa tapasztalván, Kőrös városának írásbeli privilégiumot adott. . . Hogyha az országbúi akármelly emberek jobbágyok Kőrösre lakni menendének, onnan senki ki ne, űzehesse, hanem a város had maradjon mint császár számára való város, had épüljön jobban jobban . . ."

4 A három város a török kincstár tulajdona lett, s a privilégium birtokában szabad szultáni városi rangra emelkedett. Ahász városi cím megszerzése az 1550/1560-as évekre tehető.

5 A privilégium elnyerése - szempontunkból - azért fontos, mert a török hatalom oltalmába vette - természetesen nem jótékonysági meggondolásokból, hanem anyagi érdekeltség miatt — a különböző vidékekről idemenekült családokat, illetve adózófőket. Később is - még kitérünk rá -, megerősítést nyert a törökök részéről a kiváltságnak e kitétele. Különösen a tizenötéves háború pusztításai késztették ennek hangsúlyozására a török hatalmat. I. Ahamed az 1614-ben kibocsátott oltalomlevelében a salétromfőzés biztosítása érdekében garantálta a körösieknek és az idemenekülteknek biztonságát.

6 I. Musztafa 1623-ban ismét megerősítette a körösiek korábban nyert kiváltságát, mert mint hangoztatta - sokan „háborúk támadván, a seregnek erőszakából keresztény földre menekültek volt. Később édesgetésre régi városukban telepedtek meg, de salétromkészítés alatt hűbértelkesek, tized- és adószedők és mások azt fogták rajok, hogy ők azoknak beírt jobbágyai volnának, s őket elszállítani akarják. Már pedig tudaták ezek ... ne bántsák.. . "

7 IV. Murád szultán 1624-ben ismételten Kőrös védelmére kelt, mert „ennek előtte háború idejében a seregek kihágásától menekülve elszéledtek, a körül fekvő helysé2. OL DL 11 622. 3. Az összehasonlítás érdekében szükséges megemlíteni, hogy a XVIII. század közepén 383 sessiót állapítottak meg Nagykőrösön. NÓVÁK László, 1978. 55. 4. TŐRÖS László, 1970. 47-48. 5. MÉSZÁROS László, 1979. 61-63.; VASS Előd, 1982. 96. 6. TŐRÖS László, 1970. 156-157. 7. TŐRÖS László, 1970. 157-158. 72