Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere (A „három város” példája)

gekből kibujdostak. Erre ezen keresztyén földre távozott jobbágyok édesgetésre és biztosító levelekkel felruházva visszatelepíttettek. A fenírt városba is jővén néhányan ott megtelepültek, s az óta már 20 év folyt el. Most azonban némelly hűbértelkesek magos rendelettel és jegyzőkönyv után készült másolattal lépnek elő, s azt mondván, hogy ők beírt jobbágyaik és jobbágyaiknak fiai volnának, őket e helyből kimozdítani akarják s ekként sanyargatják. Holott az tény, hogy a keresztyén földről jövő jobbágyokat, kik senkinek nem beírt jobbágyai, bár melly városban telepedjenek is meg, más hová szállítani nem szabad, nehogy fenírt városba telepedett jobbágyok hántassanak és tova szállíttassanak, magos tekintélyű rendeletem . .. hogy leírt módon keresztyén földről városunkra lakni jövő s ott megtelepedő jobbágyok tova szállítani polgári törvénnyel ellenkezik ... A keresztyén földről jövők bár melly helyen telepednek is meg, ott hagyd lakniok .. .."

8 A három városban, mint kiváltságos helyen való tartózkodásnak a legrövidebb időtartama tíz év volt, hogy elkerüljék a visszatelepítést az idemenekült lakosok, régi török földesuruk uralma alá. I. Ahmed pl. 1615-ben a Kőrösre futott kécskeieket vette pártfogásába, mondván, ők „ennek előtte régi lakóhelyükről keresztyén földre futottak, azután édesgetéssel az előbbi főkormányzó (mirmiram) idejében Kőrösre telepíttetvén, 16 év óta adójokat a nevezett városbeliekkel együtt szokták annak átvételével megbízott kezébe letétetni".

9 Akik viszont csak rövid ideig tartózkodtak a három városban, s nem „keresztyén földről édesgettek vissza", nem kerülhették el visszatelepítésüket régi lakóhelyükre, török földesuruknak adták vissza őket. Olyan sorsra jutottak 1677-ben azok a baranyai és somogyi jobbágyok — több mint százan —, akik Kecskemétre szöktek.

10 A törökök által adott oltalomlevelekben visszatérően hangsúlyozódik az, hogy védelmet biztosítanak a „keresztyén földről, édesgetéssel" visszahívott, s idemenekültek számára. A biztonság ténye jelentett nagy vonzerőt a három városba történő bevándorlásra a pusztulásnak kitett vidékekről: az útrakelő családok nagyobb biztonságot remélhettek a török hódoltsági területen, mint a királyi Magyarország területén, földesurak fennhatósága alatt, jobbágysorban sínylődve. A népesség-migráció felerősödése — időben — a tizenöt éves háborúhoz, valamint az 1660-as évek török támadássorozataihoz, végvári harcokhoz, s a török uralom alóli felszabadító háborúkhoz köthető. A törökök legfőbb átkelési helye volt a Dráván az eszéki híd, s a hadmozdulatok következtében súlyos csapás érte a baranyai, somogyi és tolnai területeket. A népesség jó része a Duna—Tisza köze, az ottani védettebb helységek felé — mint Halas, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd hász városok - vette útját. E migrációs folyamat megszakítás nélkül tartott a XVI—XVII. században (ezt igazolja az 1670-es években Kecskemétre szökött jobbágyok esete is). A három város bírósága pl. 1654-ben ítélkezett boszorkányok ügyében, s Pánczél Istvánné örzsébet asszonyt — másik társával együtt — azért ítélte máglyahalálra, mert Baranyában találta ördögi tudományát.

1 x Nemcsak a hász városok kiváltságos helyzete jelentette a nagy vonzerőt. E helységek a kálvinizmus fellegvárai voltak s a létükben, hitükben a török földesurak által sanyar8. TŐRÖS László, 1970.158-159. 9. SZILÁDY Áxon-SZILÁGYI Sándor, 1863.

1. 9. 10. IVÁNYOSI SZABÖ Tibor, 1982. 11. BENKÓ Imre, 1930. 160. 73