Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: A fa és erdei termékek az Északi-középhegység és az Alföld közötti népi kereskedelemben

A FA ÉS ERDEI TERMÉKEK AZ ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG ÉS AZ ALFÖLD KÖZÖTTI NÉPI KERESKEDELEMBEN PETERCSÁK TIVADAR .1 Az Északi-Középhegység vidéke Magyarország erdőkben egyik leggazdagabb területe. A Zempléni-hegység, a Bükk, a Mátra, Cserhát és a Börzsöny falvainak életét alapvetően meghatározta az erdő. A hegységek belseje felé haladva egyre kevesebb a megművelhető szántóföld, s itt az erdei munkaalkalmak (fakitermelés, szén- és mészégetés, fafaragás) jelentettek megélhetési lehetőséget, de az erdőn gyűjtött növényeknek még néhány évtizeddel ezelőtt is fontos szerepe volt az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában.

1 A XVIII. században a Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység belső területére erdei munkára telepített szlovák falvak az erdőből éltek. A hegységek peremén a földművelés és az állattenyésztés dominált, itt kiegészítő jövedelmet jelentettek az erdő termékei. Előadásomban az Északi-Középhegység vidékéről az Alföld és a hegyvidék találkozási pontján települt mezővárosokba, illetve az alföldi falvakba és városokba irányuló népi kereskedelem jellemzőit kívánom bemutatni a fára és néhány más erdei termékre (fafaragványok, faszén, mész) koncentrálva. Az idő korlátozottsága miatt nem térek ki az erdei vadgyümölcsökkel és növényekkel való kereskedelemre. A népi árucsere kutatásának eredményei azt igazolják, hogy az áruk kicserélésének szüksége a különböző természeti-gazdasági adottságú területek lakossága között áll fenn.

2 A hegyvidék népét a gazdasági szükségszerűség, a gabonatermesztés korlátozott lehetősége kényszerítette az árucserére, s egy nagyobb táji munkamegosztásba kapcsolódva speciális termékeiket a hegység déli lejtőin, illetve az Alföldön gabonára vagy más terményre cserélték. A népi árucsere egyik jellegzetes és az Északi-Középhegység falvaiban általános tárgya a tűzifa volt Kisebb távolságra háton, kötélben vagy puttonyban hordták a száraz gallyat, apróra vágott tűzifát. A gyöngyössolymosi püspöki uradalom és a gyöngyösi tanács a XIX. század első felében gyakran tilalmazta a tűzifa eladását, mivel a földesúr nem köteles jobbágyainak kereskedésre fát biztosítani. Ennek ellenére a Gyöngyös környéki falvak jobbágyai rendszeresen eladták a faizás során beszerzett tűzifát a gyöngyösi piacon.

3 1. PETERCSÁK Tivadar 1982-83. 375. 2. Vö.: KÓS Károly 1972. 9-51.; DANKÓ Imre 1978. 251-289. 3. L: PETERCSÁK Tivadar 1984. 457-506. •