Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

Nógrádban a málnapatakiak és a divényhutaiak voltak a legnagyobb zsindelykészítők, lécek, karók csinálói.

69 Egy 1697-es abaúji limitáció külön kategóriaként kezelte a bártfai sindelyt, melynek ezeré 4 dénár volt,

70 s ugyanennyibe került Zemplénben is.

7l A Bükkben szintén nagy hagyománya volt a zsindely faragásnak, de itt inkább bükkfából készítették.

7 2 Gömör vármegyében Jólsva, Rozsnyó, Tornaalja, Pelsőcz, Dobsina, Putnok szerepeltek fapiacként a forrásokban, míg a nagyobb arányú fakitermelésre és fuvarozásra Aggtelekről és Gömörszőlősről vannak adataink.

7 3 A Zemplénben Petercsák Tivadar végzett kutatásokat. A Bodrogköz és a Hernádvölgy a Hegyközből szerezte be az épületfát,

74 de esetenként még a Tiszántúl falvaiba is eljutottak a kovácsvágásiak.

75 Erdőhorvátiban nagyarányú volt a famegmunkálás, de a zsindelykészítők az uradalomnak dolgoztak, s saját termékeiket csak akkor árusították, ha a sík területekről felkeresték őket.

76 Kis-, Nagy- és Vágáshuta, Kemencepatak, Pálháza lakosai fafuvarozással foglalkoztak. Bodrogközbe Pacin, Körős, Karcsa, Karos, Rozvágy falvakba hordták az épületfát, Szarufát, léceket a Hegyközből.

7 7 Bartha János kutatásai szerint Fony, Árka, Korlát, Mogyoróska is foglalkozott fafuvarozással. Szekérrel vitték a fát Szerencsre (itt nagy fapiac volt), Szántóra, Tályára, a Hernád-vidékére (Céce, Gibárt, Dobsza). Mogyoróskáról Mérára, a Bársonyos folyó hídjához is vittek fát, a baskóiak pedig még Nyíregyházáig is eljutottak.

78 A Bodrogközbe a Hegyközön kívül Hegyaljáról is szállítottak fát, főként a tetőszerkezetekhez.

7 9 Érdekes adatunk van Végardóról, ahová „a máramarosi emberek" vonaton szállították a fazsindelyt. 1895-ben ugyanis az újhelyi szolgabíró leverette a zsúpot a házakról, és a zsindelyfedést tette kötelezővé. Az első világháború után a beszerzési források elapadtak, így eltűnt a fazsindelyes tető is.

8 ° Heves megyében Gyöngyössolymost és Szuhahutát említik a leírások. Sólymosról távolabb is eljártak slippert és zsindelyt faragni.

81 Szuhahután aSzirmay és Károlyi grófok uradalmaiban évi 500 000 bükkfa zsindelyt faragtak a helyiek. Maguk számára is faragtak, de nem árusították azt. Sőt, hozzájuk.is jöttek a Felvidékről fenyőfa zsindellyel, s azt vették, mert jobbnak tartották.

82 69. FÉNYES Elek 1847. 201-203. 70. SERESNÉ SZEGÖFY Anna 1868. 62. közli a többi fatermék árfolyamát is. 71. DANKÓ Imre DMNA 1519/76. 72. VIGA Gyula 1985. 346. 73. MOLNÁR Ágnes Gömöri Archívum (GA) 230.; MAJLÁTH Sarolta GA 688/12.; DÁM László GA 621.; MORVAY Judit EA 2136/140.; É. KOVÁCS László 1976. 143-157. 74. PETERCSÁK Tivadar 1982. 390-393. 75. PETERCSÁK Tivadar 1978. 25. 76. JÓSVAI Gizella 1976. 164-165. 77. BAKÓ Ferenc EA 2418/14-16. 78. BARTA János Denia 613.; Denia 741.; BARTA János 1977. 83-93. 79. DANKÓ Imre 1977.50. 80. BAKÓ Ferenc EA 2418/5. 81. PETERCSÁK Tivadar 1984. 502. 82. K. CSILLÉRY Klára EA 1559 és 2269. 213