Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

Déli irányból, Mohácsról, a Sárközről, valamint az attól északra fekvő települések gyümölcsterméséből vagy közvetlenül Budapestre szállítottak a múlt században, vagy a dunaföldvári piac vette azt fel. A földváriak híres gyümölcsös kofák és kereskedők voltak, akik továbbították a termést.

104 Gyümölcsös kofák és kereskedők bonyolították a termékcsere egy részét az északi hegyvidék gyümölcsével is. Különösen híresek voltak pl. az egri kofák, akik még Tiszafüred környékére is eljártak.

1 °

5 A szomolyai rövid szárú fekete cseresznyében rejlő piaci lehetőségekre századunk elején már lengyel és német kereskedők is felfigyeltek, s ők bonyolították annak exportját.

106 Hasonlóan nagy forgalmat bonyolítottak le kereskedők a gömöri Balogvölgy (főleg Gesztes és Balog) kitűnő minőségű cseresznyéjével is.

107 Nagy jelentőséggel bírtak a gönci gyümölcskereskedők és kofák a zempléni hegyvidék népéletében: ők vásárolták fel és szállították piacra a táj gyümölcstermésének egy részét.

108 Korponay János szerint: „a kassai piacon ítélheti meg legjobban a gönczi asszonyok gyümölcstermesztményét."

109 Utalnom kell arra, hogy alkalmanként a gyümölcskereskedelemben is megfigyelhetjük az „árucsatolás" — a népélet más területén is tapasztalható —jelenségét. Tudunk pl. gyümölcs- és aszalványárusokról, akik Zemplénből faragott mezőgazdasági eszközöket is levittek a gyümölcsszállítmánnyal együtt a Bodrogközbe.

110 Egy-egy faragott jármot, favillát, sütőlapátot felraktak alkalmanként a gyümölcsös szekérre a bükkalji árusok is, melyekért aztán éjjeli szállást, vagy állataik számára takarmányt remélhettek. Jelen tanulmányban — elsősorban terjedelmi okok miatt — csupán a népi kereskedelem egy érdekes vonatkozására szeretnék még utalni: annak interetnikus kapcsolataira. Csupán jelzésként említem a román és ruszin gyümölcsárusok alföldi szerepét,

111 a gömöri gyümölcskereskedelem magyar—szlovák—német érintkezését,

112 a főváros körüli termékcsere soknemzetiségű jellegét, Északnyugat-Dunántúl horvát és német telepeseinek tevékenységét.

113 Mindezen érintkezések, kapcsolatok eredményezték azt a színes képet, ami a hagyományos gyümölcskultúra tanulmányozása során annak ismeretanyagában, fajtákban, elnevezésekben tapasztalható. összegzésképpen csupán azt említem, hogy a gyümölccsel való hagyományos kereskedelmet magam a táji munkamegosztásból eredő termékcsere egyik, régen nagyjelentőségű megnyilvánulásának tartom. A múlt század utolsó harmadáig, az alföldi, homoki gyümölcskultúra kialakulásáig lényegében a gyümölcs volt az egyetlen élelmiszer, amely az ország peremterületeiről áramlott a belső, centrális részek felé. A hegyvidék és az 104. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 302. 105. BELUSZKY Pál 1959. 122. 106. LACZKÓ István 1964.14-15. 107. Gömör-Kishont vármegye, é.n. 212-213. 108. PALÁDI-KOVÁCS Attüa gyűjtése 1961. HOMNa. 1362. 41. 109. KORPONAY János 1866.

1. 331. 110. DOBROSSY István 1969. 529. 111. Az előbbiekhez vö.: BÁLINT Sándor 1976.

1. 594-595. 112. KOPÁLOVÁ, Dana 1981. . 113. HORVÁTH Zoltán 1976.175. 191