Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

Nyírség gyümölcstermése jutott el — a vasút révén — külföldre is. A vasúti szállítást azonban még kiszolgálták a korábbi, hagyományos szállítási módok is. Adataink szerint a századfordulón Helvéciáról 8 nap alatt Szentpétervárra ért az üvegmeggy,

65 a bécsi és németországi piacokra jutott Hont, Bars, Nógrád és a szomszédos északi megyékből,

66 valamint a Bükkaljáról a cseresznye,

67 s a Felvidék városaiba és Galíciába valamennyi a Heves megye északi részén termett gyümölcsből.

68 Mindez azonban már egy más irányú folyamat, melynek végén a mai Duna—Tisza-közi termelő áll, akinek gyümölcsét hűtőkocsik vagy repülőgép viszi a nyugat-európai piacokra a termés leszedésének másnapján. A friss gyümölcs mellett jelentős volumenű árucsere tárgyát képezte az aszalt gyümölcs, a különböző aszalványok is. Ezek jelentőségét több dolog is erősítette. Mindenekelőtt az aszalt szilvának volt nagy keletje: a szállításra kevésbé alkalmas gyümölcs így nagyobb távolságra eljutott, mint nyersen, s nem csupán szezonálisan volt felhasználható, hanem nagy szerepet kapott a téli étkezésnél is, különösen a katolikusok böjti táplálkozásában. Rapaics Raymund szerint a XVI—XVII. században a magyarországi aszalt szilva még svájci és németországi gyógyszertárakban is kapható volt, ahová feltehetően Szilézián és Csehországon át jutott. Később a kivitel jelentősen csökkent, sőt a XVIII—XIX. században Boszniából aszaltszilva-behozatal indult meg.

69 De a XVI—XVII. században más területekre is nagy mennyiségben juthatott el a magyarországi aszalt szilva. Már ekkor nagy jelentősége lehetett Beregszász piacának, ahonnan Lengyelország felé is elszállították a gyümölcsöt és az aszalványokat.

70 Hasonlóan „nemzetközi" gyümölcskereskedelem központjai voltak Nagyszombat és Trencsény vásárai, ahonnan az aszalt gyümölcsöt kocsikon szállították Lengyelországba, a magyar Alföldre és Horvátországba.

71 Országszerte híre volt a XIX. században a Sopron megyei aszalt gyümölcsnek, amelyet kosarakban nagy mennyiségben hordtak át Bécsbe is, ahol fontszámra árusították.

72 Kiterjedt kereskedelmet folytatott az aszalt szilvával a Szepesség népe, akik főleg Lubló, Podolin, Késmárk vásárain értékesítették terméküket, valamint a gömöriek, ahol az aszalás legtovább megtartotta jelentőségét, s ahonnan fonott kasos szekereken fuvarozták az aszalványokat a Garam mentére, valamint az Alföld irányába le egészen Miskolcig.

7 3 Jelentős mennyiségben exportáltak aszalványt az Avas-hegység területéről, Szinérváraljáról és környékéről is.

74 A Zempléni-hegység falvaiból az aszalványokat részben Kassa felé, részben pedig a Hegyalja, valamint a történeti Szabolcs megye irányába, le egészen Nyíregyházáig szállították. A zempléni asszonyok főleg gyalog vitték árulni az aszalt gyümölcsöt, a férfiak 65. GÉMES Anikó gyűjtése 1950. EA. 2353. 66. RAPAICS Raymund 1940. 300. 67. VIGA Gyula 1985. 291. 68. Heves vármegye, é.n. 255-256. 69. RAPAICS Raymund 1940. 128, 133. 70. KUKNYÓ János 1973. 59. 71. TREJBÁL, Jffi 1973. 110. 72. HORVÁTH Zoltán 1976. 175. 73. TREJBÁL, Jifi 1973. 108-110. 74. Magyar Néprajzi Lexikon 1. 148. 186